5 podcast, amely inspirál és tanít

A legjobb dolog a podcastekben az, hogy szinte bárhol és bármikor hallgathatod őket. Ez a nagy előnye a videókkal, illetve az írott tartalmakkal szemben, hogy tanulhatsz és érdekes interjúkat, párbeszédeket hallgathatsz akár mosogatás, takarítás, utazás vagy várakozás közben is – így tartalmasan és gazdagan kitöltve az egyébként nem mindig kellemes tevékenységet. (Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy jobb, mint a vizuális vagy írott tartalom – nem, mindegyiknek megvan a maga helye, tökéletesen megférnek egymás mellett.) Én leggyakrabban buszon való utazás, illetve az arra való várakozás közben szoktam hallgatni őket. Íme az 5 jelenlegi kedvencem, melyeket ajánlok nektek is:

  1. Side Hustle School – ez az a podcast, amire azt mondtam, hogy: igen, most pont erre van szükségem. Chris Guillebeau naponta jelenkezik új epizódokkal, melyekben inspiráló (és  remek ötleteket adó) történeteket mesél személyekről, akik a nappali munkájuk mellett plusz jövedelemre tettek szert valamilyen mellék-projekttel, ami néhány esetben a fő vállalkozásukká is vált. Temérdek kreatív ötlet, nagyon inspiráló hallgatni. Tematikailag pedig szerintem elég egyedülálló ez a show – de itt volt az ideje egy ilyennek.
  2. Happier – Gretchen Rubin és testvére, Elizabeth Craft közös podcastjéről már írtam párszor, de még mindig ez az egyik abszolút kedvencem, amit mindig ugyanolyan jó hallgatni. Csakúgy mint Gretchen könyveiben, itt is a boldogság és a szokások a fő téma. Minden epizód ad valamilyen hasznos, alkalmazható trükköt, amelyek boldogabbá tehetik mindennapjainkat. Azonkívül ha csak szimplán egy intelligens, open-minded beszélgetésnek akarsz a fültanúja lenni, akkor neked (is) való.
  3. The Marie Forleo Podcast – Marie Forleo az egyik személyes nagy kedvencem, a MarieTV házigazdája. Ez a podcast lényegében a videók hanganyag változata, hogy abban az esetben is magadba tudd szívni a Marie-dózist, ha éppen nincs időd nézni a videókat. Nagyon széles témakörrel foglalkozik – személyes fejlődéstől kezdve marketingen keresztül egészen a spiritualitásig.
  4. Stuff You Should Know – ha imádsz állandóan új dolgokat tanulni a világról és a dolgok működéséről (érts ezalatt bármit, mindennel foglalkoznak a podcastben), ha a kíváncsiságod a hajtóerőd, mint nekem, akkor ezt neked találták ki. Érdekel, kik és mi alapján nevezték el a kontinenseket? Vagy hogy mit tartalmaznak a kozmetikumok és hogyan fejlődött a használatuk az idő során? Hogy miért érzünk nosztalgiát? Tanulni mindig jó. 🙂
  5. Travel Stories Podcast – ha imádsz utazni, akkor azért ajánlom, ha pedig jelenleg nem engedheted meg magadnak, hogy sokat utazz, akkor azért, mert ezekkel az utazós történetekkel egy kicsit megteheted (ha csak metaforikusan is, na.) Egy valami közös a történetekben: az utazás csodás dolog, de nem csak a pozitív oldalai miatt, hanem a negatív miatt is, azaz a kihívások, az olykor kellemetlen helyzetek miatt is, ugyanis azokból tanulunk a legtöbbet és azok formálnak minket a legjobban. Erről én is tudnék mesélni. És meséltem is.

coffee-tablet-headphones-work-163187

Kreatív kalauz: útmutató a szenvedélyed megtalálásához

“Mi a szenvedélyed?” A legtöbben már biztos hallottátok ezt a kérdést valamikor. Ha van egy mindent meghatározó szenvedélyetek, akkor valószínűleg válaszoltatok is rá és talán egy tartalmas konverzáció kerekedett belőle. Ez szép és jó, de mi van akkor, ha éppen (még) fogalmad sincs róla, hogy mi a szenvedélyed? Hogy mi az az egy dolog, amivel foglalkoznod kell, amire születtél? Ha valaki éppen továbbtanulás előtt vagy mondjuk egy karrierváltás/karrierválasztás előtt áll, az egyik leggyakoribb tanács az, hogy: kövesd a szenvedélyed! Vagy: csináld azt, ami a szenvedélyed! Élj a szenvedélyednek! A legjobb, ha a szenvedélyed egyben a munkád is! Akármennyire is inspirálóan hangzik ez (mindenképp inspirálóbb, mint az, hogy hagyd a szenvedélyed hobbinak, mert abból nem élhetsz meg), ez úgy ahogy van, egy rossz tanács. Abban az egyedüli esetben jó, ha tudjuk az adott személyről, akinek ezt a tanácsot adjuk, hogy van egy konkrét szenvedélye, amit mindennél jobban imád. De ha olyasvalakinek tanácsoljuk ezt, akinek a szenvedélye mivoltáról fogalmunk sincs, akkor nagyon mellé lehet lőni vele – annyira, hogy az, akit ezzel csupán biztatni akarunk, rosszul fogja érezni magát, mert úgy érzi, hogy ha erre még mindig nincs egy konkrét, kiforrott, gyakorlatias válasza, akkor bizony valami nincs rendben vele. Mert elvégre mindenkinek van valami szenvedélye.. vagy nem?

Nos, nem. Én ugyan azon szerencsések táborába tartozom, akiknek van egy olyan szenvedélye, ami olyan fontos a létezéshez, mint a levegő, viszont van egy kis hátulütő, mégpedig az, hogy sok más dolog is nagyon érdekel. Így bár van egy olyan tevékenység (=írás), amit nagyobb szenvedéllyel űzök, mint bármi mást, de sokszor úgy érzem, hogy nincs elég időm arra a sok más dologra, ami iránt szintén nagy szenvedéllyel érzek és amik ugyanúgy prioritások, mégha nem is a fontossági létra csúcsán kaptak helyet. Ez az a probléma, amikor több, vagy túl sok szenvedélyünk van (nemhogy örülne, mondhatjátok sokan, viszont ennek is megvannak a negatívumai).

Szóval 2 eset van:

a) mikor (még) nem tudod, mi a szenvedélyed. Ez az az eset, amikor nem igazán vagy tisztában vele, hogy mi is a szenvedélyed, amikor úgy érzed, nincs egy konkrét dolog, amit képes lennél megbélyegezni a nagybetűs Szenvedéllyel.. Nem csoda, hogy sokan valóságos nyomást éreznek emiatt, és stresszelnek, mert ‘xy évesen már rég rá kellett volna jönnöm, hogy mi az én átkozott szenvedélyem’. Hatalmas a nyomás a társadalom részéről (ez ugyanaz a nyomás, amit a sokan a külsejükkel szemben éreznek, amiért nem jó az önértékelésük, mert belénk táplálták – és a média nap mint nap belénk táplálja – azt a nem reális, kialakított ideált, ahogyan egy „normális“ embernek ki kell néznie; köszi, társadalom!) – rengeteg motivációs oldalon vagy magazinban találhatjuk szembe magunkat azzal, hogy „Kövesd a szenvedélyed“ és „Élj a szenvedélyednek“ – mintha ez egy természetes dolog lenne, mintha ez az, mit mindenkinek tennie kellene ahhoz, hogy egy teljes, értelmes és sikeres életet éljen.

b) mikor több szenvedélyed van. Ezt jól ismerem – sokan azt gondolhatják, hogy nem vagy képes kitartani vagy elkötelezni magad egy dolog mellett, ezért semmiben sem érhetsz el kiemelkedő sikereket. És valóban néha nehéz lehet huzamosabb ideig egy dologra koncentrálni, mert közben alig várod, hogy a többi szenvedélyeddel is foglalkozz. DE! Ez nem gyengeség, hanem erősség – az pedig, hogy mindennel elég időt foglalkozz, csak beosztás kérdése. A lenti videóban, Marie Forleo – aki szintén több szenvedélynek hódol – Leonardo da Vincit hozza fel példának, akinek a kicsit sem átlagos szenvedélyei magába foglalták a festészetet, szobrászatot, építészetet, matematikát, irodalmat, anatómiát, asztronómiát, írást, történelmet, kartográfiát és.. huhh, még nem is írtam le mindent. #teamdaVinci De nem olyan távoli példának ott van Maya Angelou, vagy James Franco, aki amelett, hogy színész, még rendező, képzőművész, író és tanár is.

Most pedig jöjjön egy kis útmutató a szenvedély-vadászathoz (avagy minden, amit idáig tanultam és tapasztaltam):

1. Ha kagylókat akarsz keresni, hová mész?

Az egyik kedvenc youtuberemtől, Amy Young-tól származik ez a kérdés és az azzal járó hasonlat (és tanulság). Arról beszél, hogy amikor a szenvedélyünket vagy inspirációt keresünk, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy megtalálhatjuk őket ott, ahol vagyunk – anélkül, hogy egy lépésnyit is mozdulnánk, azaz a komfort zónánkban. Abban a jól ismert, minden bizonnyal kényelmes, szűk dobozban, ahol nincs semmi új, csak az, amit ismerünk. A régi, ismert helyen, az utakon, melyeket már ezerszer bejártunk márpedig nem fogunk semmi újra lelni. A szenvedély nem valami, ami csak úgy felbukkan a semmiből, hogy ‘hé, hallom, hogy kerestél, állok rendelkezésedre’. Visszakanyarodva a hasonlathoz, ez olyan, mintha azt várnánk, hogy akárhol találhatunk kagylókat, hogy nem kell értük sehova mennünk, azok majd csak úgy csodával határos módon felbukkannak. Kagylók viszont csak a tengerparton vannak (vagy egy kínai üzletben, ahol már minden van, de maradjunk az IGAZI kagylóknál) – szóval ha akarsz egyet, akkor bizony el is kell oda menned és keresni. Ha a szenvedélyed keresed vagy inspirációt, akkor érdemes elgondolkoznod azon, hogy mik azok a dolgok, amik iránt már éreztél szenvedélyt? Mik azok a helyzetek, helyek, ahol inspirálva érezted magad? Mit csináltál akkor? Milyen környezetben és kikkel voltál?

2. Fókuszálj a szenvedélyedre új ismeretek elsajátítására és új tapasztalatok szerzésére

Ugyan nem születünk egy előre elrendelt szenvedéllyel, de van valami, ami velünk van a bölcsőtől kezdve – elvetett magok, amikből kifejlődik a személyiségünk és az érdeklődési körünk komplex univerzuma. Az, hogy mi vonz minket – a kreatív dolgok, a problémák megoldása, azok a feladatok, amik logikát igényelnek, a csapatban, másokkal való dolgozás, vagy inkább az, ha egyedül dolgozunk valamin. Ezekből kiindulva szerezz minél több tapasztalatot, és sajátíts el minél több új ismeretet, mert 1) soha nem tudhatod, mikor és hol veszed majd hasznát 2) nagy az esélye, hogy így találsz valamit, amit valódi szenvedéllyel tudsz csinálni.

1. Ha keményen dolgozol valamin, akkor jó leszel benne. 2. Ha jó leszel valamiben, jobban is fogod azt élvezni. 3. Amikor élvezel valamit, nagy az esélye annak, hogy az a szenvedélyed lesz, vagy méginkább a szenvedélyed lesz, mint azelőtt. 4. Amikor jó vagy valamiben, ami a szenvedélyed és még keményebben dolgozol, hogy kitűnj és hogy a legjobb legyél benne, jó dolgok történnek.

-Marc Cuban

2.a) Légy egy kicsit szakértő több dologban

Gretchen Rubin és Elizabeth Craft Happier c. podcastjében (ami az egyik abszolút kedvencem) hangzott el az egyik epizódban az, hogy miért érdemes egy „kicsit“ szakértőnek lenni több dologban – azokban, amik érdekelnek, amik iránt (ha csak egy kicsit is, de) kíváncsiságot táplálunk. „Ha csak egy kicsit is a szakértője vagy valaminek, az olyan ajtókat nyithat ki előtted, melyekkel valódi szakértővé válhatsz.“ Fejleszd magad, sajátíts el új képességeket – a magadba való befektetés a legkifizetődőbb befektetés. Eszközök és tippek, amik ebben segíthetnek:

  • Skillshare – itt rövid videók formájában folynak a leckék, vannak csupán néhány percesek is, vagy akár néhány órásak (amik rövid videókból tevődnek össze szintén). És minden leckéhez kapcsolódik egy projekt, amivel gyakorlatban is kipróbálhatod a tanultakat és nem utolsósorban visszajelzést kaphatsz, ami fontos. Sok ingyenes videóleckét is találtok.
  • FutureLearn – egy online oktatási oldal, ahol ingyen kurzusokat (is) végezhettek külföldi egyetemek jóvoltából.
  • CreativeLive – Chase Jarvis oldala, tele online workshopokkal fényképészetről, designról, businessről, zenéről, stb.
  • Duolingo – ingyenes platform, ahol nyelveket tanulhatsz. Nekem nagyon tetszik a leckék felépítése.
  • Youtube – szinte mindenről találsz tutorialokat, how-to videókat, coachokat. Egy jó példa a youtube „edukáló“ aspektusára a Crash Course csatorna – foglalkoznak fizikával, filozófiával, ekonómiával, történelemmel, politikával, asztronómiával, pszichológiával, irodalommal, anatómiával.. egyszóval nagyon színes a skála. Érdemes egy pillantást vetni rá.

+ könyvek, TED beszédek és podcastek minden mennyiségben (nincs olyan téma, amiben ne találnál)

3. Ne keresd a szenvedélyed, hanem csinálj mindent szenvedéllyel

A szenvedély, a lelkesedés fertőző. Ahelyett, hogy arra pocsékolod az energiád, hogy megtaláld azt a mindennek-értelmet-adó szenvedélyt, mi lenne, ha inkább te magad lennél a szenvedély, és szenvedéllyel csinálnál mindent? Amikor reggel megveted az ágyad – csináld szenvedéllyel, lelkesen. Amikor takarítanod kell – csináld szenvedéllyel és mindjárt más lesz a dolog atmoszférája. Amikor meg kell oldanod egy problémát – csináld szenvedéllyel, nem pedig nemakarással és nyűgösen. Sokkal simábban fog menni az egész, meglátod. De ami talán a legfontosabb, hogy ez nem csak rád lesz meglepő hatással, hanem a környezetedre is – én pl. mindig észreveszem azokat, akik lelkesen és vidáman csinálják a munkájukat (az attitűdjük által kitűnnek a tömegből), például amikor egy kávézóban ilyen a pincér(nő), vagy egy szupermaketban az eladó a kasszánál. Van bennük valami plusz, ami könnyen átragad másokra is.

4. Szenvedély helyett kíváncsiság

Elizabeth Gilbert, a „Flight of the Hummingbird“ c. előadásán (rákkatintva elérhetőa teljes videó) arról beszélt, hogy hogyan változtatta meg egy levél – amit egy nőtől kapott, aki részt vett az egyik előadásán – a nézetét a menj-és-kövesd-a-szenvedélyed jelenségről. Ugyanis ez az, amit ő is prédikált minden előadásán, teljesen a meghatározó levélig, melyben a résztvevő arról számolt be hosszasan, hogy úgy távozott az előadásáról, hogy pocsékul érezte magát, mert neki nincs egy olyan szenvedélye, amiért képes lenne midnent kockára tenni. Sokkal inkább sok dolog van, ami érdekli egy ideig, majd jön valami új, ami jobban érdekli, majd megint valami más. Ez egy igazi eye-opening pillanat volt Gilbert számára és rájött: nem a szenvedély a titka és az alapja a kreatív életnek. Hanem a kíváncsiság. Ahogy mondja, a kíváncsiság nem kéri tőled, hogy tégy kockára mindent, add fel a biztosat, vagy hogy tegyél valami őrültséget rá hivatkozva. Csupán annyit kérdez, hogy van valami, ami legalább egy kicsit érdekel? Akármi, nem számít, hogy milyen látszólag apró és jelentéktelen dolog. Valami, ami leköti a figyelmed. Kövesd a kíváncsiságod, és nézd meg, merre visz. Végül még a szenvedélyedhez is eljuttathat.

6 lépésben a perfekcionizmus ellen

A kreativitás egyik legnagyobb ellensége kétségkívül a perfekcionizmus, azaz a tökéletességre való törekvés. Ez pedig szoros kapcsolatban áll azzal az univerzális félelemmel, hogy nem vagyunk elég jók, vagy legalábbis nem annyira, mint XY.

XY lehet egy ismerősöd, aki ugyanabban az ágban tevékenykedik, de az esetek többségében ez a személy olyasvalaki, akit nem is ismersz személyesen, viszont már (el)ismert a szakmájában, vagy valaki, akit az interneten követsz és több ezer követővel, illetve aktív közösséggel rendelkezik. Az ő esetükben azért könnyű irigynek lenni, mert csak a végeredményt látjuk, azt, amit publikáltak; azt viszont nem, hogy milyen hosszú út vezetett odáig. Persze sokszor mesélnek róla, de hallani a sztorijukat mégsem olyan, mint átélni azt.

Ezért is nagyon destruktív lehet, ha ezekhez a személyekhez hasonlítjuk magunkat (ahogyan akárkihez hasonlítani magunkat akármilyen szempontból – destruktív). Persze mindannyian hajlamosak vagyunk olykor áldozatul esni ilyen és hasonló gondolatoknak. Áldozatul esni még rendben van (ez igazából nem is tudatos), de magadni magad neki, az már nem.

person-woman-apple-hotel.jpg

1. Kezdj kicsiben, azaz egyszerre csak egy lépcsőfok

Elkezdesz egy új projektet, valamilyen új skill elsajátításába kezdesz (pl. könyvet írni, blogolni, egy új nyelvet tanulni). Az egyik legnagyobb  – és leggyakoribb – hiba, amibe itt beleeshetsz (és bele is esünk, ó, de még mennyire), hogy egyszerre akarsz mindent – ahelyett, hogy mind az ezer lépcsőfokát megmásznád a létrának, te azonnal a csúcson akarsz lenni -, és ez a tendenció, úgy gondolom, szorosan összefügg a perfekcionizmussal, illetve az arra való hajlammal. Ahogy Martin Luther King Jr. mondta: Hit megtenni az első lépést akkor is, ha nem látod az egész lépcsőházat. Nem kell, hogy teljesen komplex és tiszta víziód legyen arról, hogy merre tartasz. Ha a hited elég erős abban, amit csinálsz, ez a vízió előbb-utóbb úgyis a felszínre kerül. 

A lassú folyamat sokaknál azt eredményezheti, hogy egyszerűen megállnak vagy megragadnak a folyamatban, mert minél többet vársz el magadtól,  annál nagyobb a szorongás, a nyomasztó érzés, hogy alig van (látható) eredményed – ez pedig valósággal megbénít.

pexels-photo-94344

2. Tökéletesség-paralízis

Ezt így hívják. Ez akkor is jellemző, amikor valamivel már elkészültél, de nem vagy képes azt elengedni: publikálni, nyilvánosságra hozni, megmutatni másoknak. Csak még ezen kéne javítani, csak még azt kéne átírni.. ismerős? Rossz hír: soha nem lesz hibátlan. Soha nem lesz elég jó (bármit is jelentsen ez, komolyan). A munkád mindig sebezhető lesz. Te, aki kiadod azt a kezedből és feltárod azt mindenkinek, sebezhető leszel szintén. De a sebezhető jó. A sebezhető őszinte. Valós. Ami pedig valós és őszinte, az véleményem szerint mindig (kivételesen) értékes. A tökéletesség nem csak a jó ellensége (Voltaire: perfect is the enemy of the good), hanem a valósé, a lehetségesé és a szórakozásé.

#tipp: Tűzz ki egy teljesíthető célt

Ha pl. írsz, a célod legyen  2 pocsék oldal naponta – ha eléred ezt, még hogyha soha nem is használod fel, már akkor is sikerült teljesítened a napi célt. Ez ugyanúgy érvényes edzésre (egy rossz edzés jobb, mint a semmilyen), valamilyen szokás megváltoztatására, nyelvtanulásra, stb.

pexels-photo-52649

3. A nem elég jó jelenségről

Te is érezted már ezt. Én is éreztem, illetve érzem időről-időre. Mindannyian érzünk így olykor, ugyanis a félelem, hogy nem vagyunk elég jók, egyike a legalapvetőbb és legmélyebb emberi félelmeknek. Szóval legelőször (mielőtt magad hibáztatnád) jó, ha belátod, hogy ez mindannyiunk csomagjában megtalálható, ez nem egy egyszemélyes dolog: ilyen az elménk alapvető beállítottsága. Erről pedig Eckhart Tolle bölcs tanításai jutnak eszembe: van elméd, de nem vagy egy az elméddel (you have a mind, but you are not your mind), ahogyan nem vagy egy a gondolatokkal sem, amiket (nem tudatosan) az elméd képez. Akit érdekel vagy aki jártas a meditálás, illetve a Tolle-féle spiritualitás alapvető koncepcióiban, annak ez bizonyára nem új; de sokaknak ez elsőre nehezen emészhető, tudom. Ha érdekel a dolog (és az önfejlesztés, a tudatosság, egy kis elme-detox), akkor ajánlom A most hatalma (The Power of Now) c. könyvet.

De vissza a zöldszemű szörnyhöz: ez az érzés valószínűleg soha nem fog végleg eltűnni, időről-időre benéz majd, hogy meggyőződjön róla, hogy még mindig el tud téged bizonytalanítani. Az egyedüli dolog, amit tehetsz, hogy megtanulsz megbirkózni vele. Amikor felbukkan, csak mondd azt: látlak, de nem érek rá veled foglalkozni, ugyanis csinálom a dolgom. Ezért kell csak a munkára és a folyamatra fókuszálnod.

4. Tökéletességre való törekvés = félelem puccos cipőben

A legnagyobb trükkje a perfekcionizmusnak az, hogy erénynek álcázza magát. Sokan még dicsekednek is vele. De ahogy az előző pontban említettem, csak egy formája a félelemnek. Ahogy Elizabeth Gilbert megfogalmazta: a tökéletességre való törekvés nem más, mint a félelem drága, magas színvonalú verziója. A maximalizmus valójában nem más, mint a félelem puccos cipőben (…), igyekszik elegánsnak tűnni, holott valójában halálosan retteg. Mert a csillogó máz alatt a perfekcionizmus nem több a mély, egzisztenciális félelemnél, amely újra meg újra azt sulykolja belénk, hogy “nem vagyok elég jó, és sosem leszek elég jó” (…)  A perfekcionizmus  minden jó dolog ellensége. Megöli az örömöt. Abbahagyod a játékot, mielőtt még elkezdenéd. Abbahagyod a játékot, mert úgy döntesz, hogy soha nem lesz olyan jó, mint az eszményképed. 

Felejtsd el a tökéletességet. Nincs időnk rá. A tökéletesség amúgy is elérhetetlen: az csupán legenda, csapda, egy mókuskerék. A maximalista hozzáállás megakadályozza az embereket abban, hogy befejezzék a munkájukat, de ami még rosszabb – gyakran abban is meggátolja őket, hogy egyáltalán elkezdjék. A maximalisták gyakorta már előre eldöntik, hogy a végeredmény sosem lesz kielégítő, így hát eleve meg sem próbálnak kreatívak lenni.

-E. Gilbert

pexels-photo-89860

5. Fejlődés-orientált hozzáállás

A fő fókuszod legyen a tanuláson, illetve azon, hogy folyamatosan jobb legyél, hogy fejleszd magad valamiben. Elvégre a haladás számít, nem a tökéletesség (= a folyamat, nem pedig a végeredmény; az út, nem a desztináció).

6. Ünnepelj minden apró sikert

Nem azt mondom, hogy minden megírt blogbejegyzés/fejezet után bonts fel egy üveg pezsgőt, de jutalmazd meg magad valami aprósággal és gondolatban veregesd meg a vállad. Ha nem ünnepled az apró dolgokat, akkor nem leszel képes a nagyokat sem.

i-give-mi
Engedélyt adtam magamnak arra, hogy gáz legyek. És ezt mérhetetlenül felszabadítónak találom. (Nem hiába imádom John Green-t!)