#helyzetjelentés: Az érzelmi hullámvasút

A januárommal kapcsolatban elég vegyes érzéseim vannak. Egyrészt ez volt az a hónap, amikor egy álomkirándulás részese voltam, másrészt hamar vissza kellett zökkennem a nem mindig rózsás valóságba. Már az utazást megelőző időszak érzelmileg elég intenzív és vegyes volt, írtam is a félelmeimről. (És talán nem is voltak teljesen alaptalanok, tekintetbe véve, hogy rá egy hétre történt a Louvre-s eset.)

Ez volt az egyik stressz-faktor, a másik (és nagyobb) pedig az, hogy bár nagyon alapos egyetem-keresésben voltam, mégsem találtam olyan mesterképzést, ami megfelelt volna annak, amit tanulni szeretnék (vagy pedig nem feleltem meg a követelményeknek). Szóval a suli-váltás témát pihentethetem – ez pedig eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra.

pexels-photo-190976

A párizsi hétvége természetesen nagyon feldobott, és miután hazaértem, lélekben még mindig kicsit ott voltam. De nem ringatózhattam soká a párizsi utóhatás fellegében, ugyanis az itthoni (sokszor) rideg valóság gyorsan visszazökkentett a már megszokott üzemmódba (bár úgy tűnik, én sosem leszek képes megszokni ezt..). Hétfőn jöttünk haza (Párizs-Debrecen-Tornalja-Gesztete), majd kedden már utaztam is Nyitrára, mert szerdán még volt egy vizsgám. És a dolog, ami annyira hidegzuhanyként ért, az a jó öreg szlovák mentalitás (= legyünk ok nélkül bunkók, mert mi így csináljuk. A kedvesség luxus.) Idáig nem tudtam, hogy létezhet olyan, hogy az emberlányát otthon, a saját hazájában éri kultúrsokk, de most már tudom, hogy lehetséges. Elég volt néhány napot külföldön tölteni, ahol mindenki kedves és segítőkész, majd visszajönni ide. Pedig én nagyon nem szeretem bekategorizálni az embereket vagy a nemzeteket, nem szeretem a sztereotípiákat, nem ítélek azok alapján. Ha eddig valami hasonló történt (és már volt egy pár..), akkor mindig azzal magyaráztam, hogy az adott személlyel van a baj. Teljesen mostanáig. Most láttam igazán élesen a különbséget. És be kell ismernem (amit mások már rég mondanak nekem, csak én nem akartam elismerni, hogy igaz), hogy itt, ebben az országban márpedig az emberek nagy része ilyen. Végsősoron nem lő nagyon mellé a róluk alkotott szterotípia sem..

Itt sokaknak menő (és ami a legszomorúbb, megfelelő) a saját kis négyzetméteres mentális dobozukban élni és abból a szögből látni mindent. Itt menő ok nélkül bunkónak lenni. Ha rossz napjuk van, nekik jó, ha beszólnak másnak. Itt menő az idegenekről gondolkodás nélkül rosszat feltételezni. Itt menő nem gondolkodni, és helyette csak erős szavakat szórni.

Mielőtt azt feltételeznétek, hogy én vagyok túl naív, nem, nem most jöttem le a falvédőről, nem élek illúziókban. Én is tapasztaltam már jót és rosszat is, sokféle köntösben – nem is várom én azt, hogy mindenki olyan legyen, mint én, hogy mindenkiben annyi érzés és empátia legyen, mint bennem, de még mindig meg tudok botránkozni mások érzéktelenségén és a módon, ahogyan másokkal bánnak. Egy idő után az ember ezen képes átsiklani különösebb gondolkodás vagy sértődés nélkül, de vannak napok, amikor kifejezetten érzékeny vagyok mások rosszindulatára. 

Nagyon röviden ez történt: miután leszálltam a buszról, a csomagtartónál szóltam a sofőrnek, hogy melyik az én bőröndöm. Mire ő totál kiakadt, merthogy én nem fizettem a bőröndért. Valóban nem, ugyanis nem mondta, hogy kell. Végülis csak 3 éve utazom oda-vissza ezen a vonalon, és eddig még mindig mondta a sofőr, hogy ha kellett fizetni pluszban a bőröndért is, ugyanis nem mindegyik buszon kell, az adott társaságtól függ. Persze ő meg sem hallgatott, csak mondta az eszméletlen-kedves monológját. Még felejánlottam azt is, hogy ott kifizetem (kemény 1 euróról volt szó!), de azt már dacosan elutasította. Egy kis illusztráció, hogy mi a különbség a probléma-fókuszált és a megoldás-fókuszált személy között.. vajon melyikünk melyik? 🙂 Persze a bőröndöt már magamnak kellett kivenni. Abban többnyire nem segítenek ezek az extrakedves buszsofőrök. Mégha látják is, hogy az majdnem akkora, mint én. Szóval, azt hiszem ilyen a tipikus Welcome to Slovakia-féle fogadtatás. Semmi új a nap alatt.

c9e85c8859cd909b74d6567b4b4fd59b

Az érzelmi hullámvasút nem állt meg január végével. A barátom újra munkát kapott külföldön (München), ami azt jelenti, hogy most megint távkapcsolat üzemmódba kapcsolunk. Ez érzelmileg azért volt meredek, mert egy nappal előtte hívták, hogy másnap már mennie kell. De így megy ez. Pedig már nincs ebben semmi új. Tudom, hogy ezelőtt is nagyon jól bírtuk, jól megoldottuk, de erre azt hiszem sosem lehet igazán felkészülni.. Nem fogom szépíteni, a távkapcsolat nem egyszerű. Persze a pozitív oldala a dolognak (mert igen, van ilyen is!), hogy az esetünkben hónapokról van szó, nem évekről. És 2-hetente találkozunk (minden 2. hétvégén kb. 6 órát vezet, hogy eljöjjön hozzám. Álompasi? Naná.) Nekem is van mire fókuszálnom, főleg most, hogy a beadandó munkámat kell írnom, itt a blog, intenzívebben akarok spanyolt tanulni, edzek, és még sok-sok más; így ezek a dolgok lekötik a figyelmem. És ami a legnagyobb bónusz, az az, hogy amikor 2 hét után találkozunk, az valami hihetetlenül jó érzés, a külön töltött idő csak erősebbé teszi a kapcsolatunkat, ahogy minket is. Megtanít sokkal jobban értékelni azt. Megtanít arra, hogy minden együtt töltött perc egy ajándék.

De mielőtt ez a life update nagyon negatív hangnemet venne, szeretném leszögezni, hogy közel sem volt ilyen borús ez a hónap, csak ezeket esett jól kiírni magamból (a naplómon kívül ide is). Természetesen a jóból is bőven kijutott, hiszen ott volt a:

  • párizsi út
  • mamám betöltötte a 97. életévét
  • először próbáltam ki a jégkorcsolyázást
  • a hónap nagy részében Tibivel lehettem
  • voltunk wellnessben
  • voltunk szánkózni (nem nőttünk még fel teljesen, és nem is akarunk)

i-still-get-very-high-and-very-low-in-life-daily-but-ive-finally-accepted-the-fact-that-sensitive-is-just-how-i-was-made-that-i-dont-have-to-hide-it-and-i-dont-have-to-fix-it

 

Nektek is volt már hasonló kellemetlen tapasztalatotok, mint a fent leírtak? Akár itt Szlovákiában, akár Mo-n, vagy külföldön. Ha igen, osszátok meg kommentben, kíváncsi vagyok rá!

#hónapzáró: Június + Július

Az áprilisi és májusi hónapzárót kihagytam, ugyanis ez a két hónap 90 %-ban a tanulás, majd később a vizsgaidőszak jegyében telt. De szeretném folytatni ezt a szériát, így most jöjjön a visszatekintőm az elmúlt 2 nyári hónapra:

BeFunky Collage.jpg

• Események •

  • Első blogszülinap: a blog szempontjából a legjelentősebb az, hogy június 7-én volt 1 éve, hogy az első bejegyzést közzé tettem itt. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy látom a bejegyzéseken a fejlődést, és az, hogy mennyire részemmé vált ez a kis képernyőméretű univerzum. Jó látni, hogy tart valamerre – ahogyan én is.
  • Billy Talent koncert @ Budapest Parkjúnius 7 nem csak a blog miatt különleges, hanem mert ugyanezen a napon ünneplem a saját szülinapom is. Idén a nap különlegességét az is fokozta, hogy aznap este volt az egyik kedvenc zenekarom, a Billy Talent koncertje Budapesten – kívánhattam volna többet?! Az előzenekarok is említésreméltóak voltak: az Anti-Flag, a Zebrahead és a Counterfeit zseniálisan megalapozták a hangulatát ennek a remek punk-rock estének. Néhány napot voltam Budapesten egy barátomnál, így volt lehetőségem a városban is kicsit szétnézni, illetve bolyongani.
  • VOLT Fesztivál: ha nyár, akkor fesztivál(ok). A Volt nem okozott csalódást ezúttal sem, azok a barátaim, akik most voltak először, úgy hagyták el a fesztivált, hogy mindenképp jönnek jövőre is. Felfedeztük Sopron főterét is, és találtunk egy strandot nagyon közel a fesztivál területéhez, így néha ott regenerálódtunk a hosszú éjszakák után. A Petőfi Zenei Díjatadó nagyon látványos show volt, nagyszerű indítása volt a hétnek.
  • Gombaszögi Nyári Tábor: a hely, ahol nagyon tetszik nekünk a levegő. Idén 4. alkalommal voltam, első alkalommal az új helyszínen. Bár az idő nem mindig kedvezett nekünk, így is egy felejthetetlen hét volt tele remek előadásokkal, workshopokkal, beszélgetésekkel és koncertekkel.

• Könyvek •

Sajnos nem olvastam nagyon sokat, bár ennek az egyik oka az, hogy az első könyv, amit elkezdtem olvasni, nem egy könnyű nyári regény, hanem egy olyan, ami nagy odafigyelést igényel, nem lehet egy szuszra kiolvasni, így elvoltam vele egy jó darabig. Ez a könyv pedig nem más, mint:

  • Eckhart Tolle – A most hatalma: nagyon tartalmas könyv, bár elsőre sok mindent nehéz megemészteni, legalábbis nekem az volt, de a másik oldalon meg egy igazi soul food, nagyon sok mindenre ráébresztett, egy csomó dolgot teljesen új perspektívába helyezett előttem. Ez a könyv egy igazi belső utazás, egy ajándék a léleknek. Bár pár dolgot még így is nehéz volt megértenem, de biztos vagyok benne, hogy még sokszor előveszem majd a továbbiakban is, nem volt elég egyszer átrágnom magam rajta. Spiritualitás témájában szerintem alapdarab.
  • Durica Katarina – Szlovákul szeretni: Tolle után szükségem volt valami könnyebb olvasmányra, aminél nem kell megállnom minden fejezet után. Ezzel a könyvvel meg is kaptam, amire vágytam, ugyanis egy nagyon lebilincselő történetet találtam benne, ami miatt alig tudtam letenni, és rekordidő alatt el is olvastam a regényt. Gombaszögön szereztem be, az írónő könyvbemutatója után vettem meg tőle. Nagyon elnyerte a tetszésem, biztosan beszerzem a másik könyvét is!

 

• Film •

Nem nézek nagyon sok filmet, ebben a két hónapban is mindössze néhányat láttam, de ebből egyet mindenképp kiemelnék:

  • Mielőtt megismertelek (Me before you): nem sok olyan film volt idáig, ami nagyon érzelgőssé tudott tenni, de ez alatt csak kapkodtam a zsebkendőket, főleg a vége felé. A történet nagyon erőteljes, amolyan Csillagainkban a hiba-féle módon képes összetörni a néző szívét.

• Egyéb •

  • 30 Days of Genius: egy inspiráló (és addiktív!) interjúsorozat sikeres, kreatív személyekkel, amelyet már több bejegyzésben is említettem. Ha szereted az inspiráló beszélgetéseket, interjúkat, akkor nagyon ajánlom. 30 nap, 30 interjú – bár nem nézek meg minden nap egyet, ugyanis némelyik több, mint egy órás. Viszont nagyon sok hasznos ötlettel, tippel gazdagítanak, legyen szó business-ről, személyes fejlődésről, szokásokról, vagy kreatív folyamatokról.
  • MarieTVez Marie Forleo youtube csatornája, akit az előbb említett interjúsorozat által ismertem meg. Nagyon szeretem a stílusát.
  • Neil Gaiman beszéde: ezt is (meglepő módon) a 30 Days of Genius-ban említette valamelyik interjúalany, aki hetente egyszer megnézi ezt a beszédet – válaszolta a kérdésre, hogy mi motiválja. Rákerestem, és valóban egy kincsre leltem ebben a beszédben – minden szavát imádtam, még egy bejegyzés megírásához is inspirált.
  • Magic Lessons Podcast: bár ez igazából nem annyira volt része ennek a két hónapnak, de mégis besoroltam ide, ugyanis a napokban látott napvilágot Elizabeth Gilbert podcastjának  2. évada. Az elsőt imádtam, szerintem ez most sem lesz másképp.

• Blog •

  • júniust azzal kezdtem, hogy megosztottam veletek a nyári terveimet, és hogy miért a fejlődés ennek a kulcsszava. Jelentem, haladok a meditálással! És itt írtam az első benyomásaimról is a Most hatalmával kapcsolatban: http://bit.ly/1UdpfYH
  • a Billy Talent koncert által felidéztem a csodálatos történetét annak, hogy hogyan is jutottam el először egy koncertjükre. Éljenek a spontán dolgok: http://bit.ly/1YhVWK4
  • nem tudott reakciómentesen hagyni a számos tragédia, ami az elmúlt időszakban rázta meg a világot és sokak lelkét: http://bit.ly/1tuwcyZ
  • tükröt tartottam magamnak, és ezúttal elégedett voltam azzal, amit látok bent: http://bit.ly/1sN2eWb
  • van az úgy, hogy nem tudjuk, mit akarunk.. A bizonytalanságról, szerintem: http://bit.ly/28Si2xy
  • a Neil Gaiman beszéde által inspirált bejegyzés a kreatív életről, és az attól elválaszthatatlan gátak áttöréséről: http://bit.ly/28Yl2tH
  • a “Jobb Napok” lista egy jobb, lelket táplálóbb napért: http://bit.ly/29tOlrV
  • vannak időszakok, amikor nem érzem magam a toppon, amikor minden nehezebben megy, mint általában. Ez a poszt erről szól: http://bit.ly/2aGn4RQ
  • és végül könyvajánló: http://bit.ly/2aIjuZ4

Remélem jól kezdődik az augusztusotok! 🙂

#hónapzáró: Március

Ha visszagondolok a márciusra, ami számomra kétségívül 2016 eddigi leggyorsabb hónapja volt, 3 dolog jut eszembe: suli, blog, meg a szabadidőm többi része, amit úgy tudnék illusztrálni, mint egy a cirkuszban vékonyszál kötélen egyensúlyozó akrobatát, aki amatőrként bevállalta a mutatványt, és mindenki feszülten nézi, hogy hogyan hajtja végre azt, ami nyilvánvalóan meghaladja az erejét. Sokat kibillent egyensúlyából, de végül nem esett le. Hogy mit értek ez alatt?

Meg kellett szabnom, hogy akkor most mik a prioritásaim, bizonyos dolgokat meg félretenni egy kicsit (ilyen az online kurzusok, Duolingo), és a suli mellett csak azokra a jelenleg legfontosabb dolgokra koncentrálni: ez pedig a blog/írás és a mozgás.

• Márciusi eufóriumok •

► filmek: How To Be Single – imádtam! Tuti hangulatfokozó.. illetve erős buli- és kalandvágy fokozó. (Vagy ez csak rám volt ilyen hatással? Upsz.) De ez van most – sokat akarok szórakozni, őrültnek lenni, nem túlgondolkodni. Valahogy sosem tudtam még korlátok nélkül “megélni” ezt az énemet. Pedig ez is épp annyira valós, mint az összes többi oldalam. Csak úgy érzem, valahogy mindig visszatartottam. Túlgondolkodás, félelem, bátortalanság.. most már nem bírnak felettem akkora hatalommal. Már én irányítok. Nagyon tetszett az is, hogy rávilágít a tényre, hogy milyen fontos megtanulnunk egyedül is lenni, egyedül csinálni dolgokat, időt tölteni saját magunkkal is – hisz ez a legfontosabb kapcsolat.

A Beavatott széria: A hűséges 1. rész – imádom Veronica Roth fikció-trilógiáját, szerintem idáig az összes rész filmes változata is nagyon jóra sikeredett. De ennek ellenére az utolsó filmet nem várom, aki olvasta a könyvet, az tudja miért. Érdemes megnézni, mert 1) remek sztori 2) nagyon lehet rajta izgulni, ebben a részben is van akció bőven 3) mert THEO JAMES 4) mert félmeztelen Theo James.

Prága: a hónap második hétvégéjét töltöttem itt. Aki járt már ott – vagy éppen ott tanul/él – az alá tudja támasztani azt a benyomásom, hogy ez a város elbűvőlő, gyönyörű és hangulatos (ezt a képek is bizonyítják): ez volt az első alkalom, hogy itt voltam, de egész biztosan nem az utolsó. Ahogy meg is jegyeztem, miután hazaértem: Prága egy bimbózó szerelem, és ez a románc még csak most kezdődőtt. És nem csupán sztereotípia, a helyiek rendkívül kedvesek (hazai viszonyokhoz képest extrémen). A belvárosban, tehát a fő turista központban főleg angolt és más idegen nyelveket lehet hallani, csehet csak elszórtan. 

This slideshow requires JavaScript.

 

This slideshow requires JavaScript.

► Szabó Balázs Bandája koncert Prágában

• március blogtéren •

  • 2 blogos elismerésben is volt részem: a Nap Bloggere voltam a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége jóvoltából, illetve a Pergamenre hányt szavak ismét megtisztelt, ezúttal Az év felfedezettje díjjal: http://bit.ly/22x0RYg
  • tavaszi nagytakarítást tartottunk ott, ahol arra a legnagyobb szükség volt: http://bit.ly/1N3KxFp
  • és tükröt tartottam magamnak, őszintébben, mint valaha: http://bit.ly/22A6uoC
  • már 90 fős a csapatunk Facebookon! (tudom, hogy ez alapvetően nem sok, de nekem AZ. Ti vagytok a legjobbak!)

És amit a legjobban imádtam márciusban, az kétségkívül az, hogy végre teljesen kitavaszodott!

This slideshow requires JavaScript.

A képen látható dolgok látványa ilyen érzéseket generált bennem (ezt a rövid bejegyzést a blog Facebook oldalán tettem közzé néhány hete):

Ti is szerettek néha csak úgy megállni és csodálni azt, ami körülvesz titeket? Azokat a teljesen hétköznapi dolgokat, amiket általában észre sem veszünk.
Vannak napok, amikor nincsennek nagy céljaim az adott napra, mert éppen sok feladatom van egyébként is, és csak rohanok. De azért egyetlen célom ilyenkor is van, ami ezekre a napokra épp elég nekem: megélni minden pillanatot olyan intenzíven, ahogy csak lehet. Ott lenni a pillanatban, mindegy mennyire jelentéktelen. Ott lenni és érezni, magamba szívni, uralni azt. Érezni a 60 másodperc minden apró rezzenetét, mozdulatát; hagyni, hogy az a legmélyebb sejtjeimbe hatoljon. Átölelni a csillagsebességgel elszáguldó pillanat mivoltát, majd elengedni.
Nem minden nap különleges, de minden napban találok valami különlegeset. Ma például ilyen volt a tavasz első igazi megnyilvánulása: az ibolyák, a víz gyémánt-ragyogása, fölötte s mellette a galambok barátságos köre, a nap szívmelengető sugarai. Csak néztem a vizet, és ahogy a gyémánt-illúzióban megnyilvánuló nap tükröződése kirajzolódott a szelíd áramlaton, olyan volt, mintha különféle alakzatok öltenének formát benne: ahogy a víz folyamatosan haladt előre, azt a benyomást keltette, mintha egy hatalmas misztikus teremtmény vágott volna utat magának nagy büszkeséggel, gyémántpikkelyei pedig beragyogták az egész folyót – úgy, ahogy a szívem is.

Január szavakban

Nagyon szeretem az új kezdetek gondolatát, ezért is szeretem az új évet, az új hónapokat, heteket, napokat, reggeleket. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem élek a jelenben, igazából nem tulajdonítok akkora jelentőséget nekik, csak egyszerűen szeretem az új gondolatát: mindig csupa lehetőséget látok bennük.

A január (és ezzel együtt a 2016-os év) egyébként sem indult a legjobban, ugyanis a szilvesztert követő reggel láz és nátha formájában érkezett hozzám, ami 2 egész napra teljesen ki is ütött, így nem tudtam egyebet csinálni, csak feküdni, aludni vagy szenvedni, vagy mindhármat egyszerre. Aztán a következő időszak főként a vizsgaidőszak jegyében telt, szóval itt mással nem is nagyon foglalkoztam. De azért van pár dolog, amit kiemelnék ebből a hónapból:

  • elkezdtem egy online fikció írás kurzust a FutureLearn weboldalán és még csak most kezdődött a 3. hét (a tanterv 8 hetes), de már így is rengeteget tanultam. A FutureLearn egy online oktatási oldal, ahol ingyen kurzusokat (is) végezhettek külföldi egyetemek jóvoltából  (ezek ahogy észrevettem, főleg amerikaiak – így természetesen angolul zajlanak). Ez az első online kurzus, amit csinálok, de ennyi elég is volt, hogy beleszeressek ebbe az oldalba (vagy sokkal inkább közösségbe) – azonkívül, hogy rengeteget tanulhatsz ingyen, kommunikálhatsz a többi tanulóval/résztvevővel is, ami az egyik kedvenc részem, ugyanis jó érzés, hogy mennyien vagyunk, akiket ugyanaz a szenvedély hajt és mennyire ugyanazokkal a problémákkal küszködünk sokszor. Ha a “tanterv” szerint végzitek, akkor hetente csupán néhány órát vesz igénybe, de ha jut rá több időtök, akkor olyan tempóban haladtok, ami nektek megfelel (én pl. most kezdtem a 4. hetet, mikor a tanterv szerint ma kezdődik a 3.) Amint írtam, rengeteg kurzus van szinte minden területről: irodalom, történelem, business, management, szociális média, zsurnalisztika (nálam ez lesz a következő), pszichológia, természettudományok, zene, film, nyelvek, gasztronómia és még sorolhatnám. És nem a FutureLearn az egyetlen ilyen weboldal, hasonló az Open University, az Open Culture, a Coursera vagy a Skillshare.
  • a Skillshare-t kiemelném, mert ezzel van tapasztalatom is az említettek közül. A Skillshare-t inkább azoknak ajánlanám, akiknek kevesebb ideje van rá – itt rövid videók formájában folynak a leckék, vannak csupán néhány percesek is, vagy akár néhány órásak (amik rövid videókból tevődnek össze szintén). És minden leckéhez kapcsolódik egy projekt, amivel gyakorlatban is kipróbálhatod a tanultakat és nem utolsósorban visszajelzést kaphatsz, ami fontos. A különbség annyi, hogy míg a FutureLearn oldalán kötelező feladatok is vannak (amiket muszáj teljesítened, hogy folytathasd), itt szabadon dönthetsz, hogy csinálsz-e projektet (persze csak ajánlani tudom). Én itt főleg történet mesélésről, előadásról tanultam – hogy hogyan épül fel egy jó történet, hogyan tudod azt a legjobban átadni a közönségnek, stb.

opleidingsgidsen

További hangulatjavítók:

  • már régebben (a kedvenc podcastjaimról szóló bejegyzésben) említettem, hogy elkezdtem spanyolt tanulni a Duolingo-val, mely szerint most kb. 30 %-ra “folyékony” a spanyol nyelvtudásom (de ezek a százalékok inkább csak motivációként szolgálnak, egyébként téved: eltudom mondani, hogy lány vagyok, bemutatkozni, hogy honnan jöttem, hogy kérek egy üveg bort és hasonló alapvető dolgokat, de viszont rengeteg szót megtanultam, csak még nem feltétlenül tudom őket mondatban is használni). Eddig az a benyomásom, hogy a spanyol gramatika nem olyan komplikált, de ezt még talán korai lenne ilyen magabiztosan kijelentenem. 😀 
  • aztán, ha már podcastok, jelenlegi kedvencem a Happier – imádom ezt a két nőt! + egy podcasttal is tanulok spanyolul (Coffee Break Spanish), ami főleg a kommunikációra fókuszál (a podcastokat nagyon ajánlom, ha idegen nyelvet tanultok)

Happier-with-Gretchen-Rubin-e1433786478317

  • könyv: Eat, Pray, Love ⇒ valamikor nagyon régen láttam a filmet, de már nem sokra emlékeztem belőle, aminek örültem is, mert így sokkal érdekesebb volt a könyv, amit kötelezőnek éreztem elolvasni, miután Gilbertet annyira imádom. Nem tudok betelni a stílusával és úgy érzem, ezt a könyvet olvasva nem csak egy nagyszerű olvasási élménnyel lettem gazdagabb, de itt is tanultam valamit az írásról (most kezdem észrevenni, hogy már nem csak olvasóként olvasok, hanem íróként is, és olyan részletekre leszek figyelmes, amikre eddig nem).

eat-pray-love

  • filmekről nem nagyon szoktam írni, de egyet itt kiemelnék: A dán lány → az egyik legjobb film volt, amit az utóbbi időben láttam, Eddie Redmayne pedig csodálatos volt itt is, mint minden filmjében. Az igaz történeteken alapuló sztorik valahogy mindig jobban megérintenek – ez sem volt kivétel. 

r-1

És végül, azt hiszem sokkal tudatosabb lettem a blogolást illetően, folyamatosan olvasok más bloggereket (és persze tanulok tőlük), nagyon sok tervem van erre az évre a sajátommal és már alig várom, hogy megvalósítsam azokat – kis lépésekkel, de mindig előre. 

..és végre elkezdtem rendszeresen naplót írni, ami nagyon sokat segít az írásban, meg a tartalomgyártásban is a blogra.

Szóval az én januárom legfőképpen a tanulás és fejlődés jegyében telt – remélem a február is hasonló lesz ebből a szempontból. 🙂

large (3)