kreativitás

Túl sok minden érdekel: áldás vagy átok?

Amióta az eszem tudom, szenvedélyesen kíváncsi vagyok mindenre. Kiskoromban imádtam a Tudod-e? könyveket: mámorító volt az új ismeretek, tudás megszerzésének élménye. (És a mai napig kimeríthetelen a tudásvágyam – imádom az edukáló könyveket, podcasteket és az online kurzusokat.) Ahogy nőttem, úgy nőtt a hobbijaim száma is. Sokkal egy ideig foglalkoztam, amíg izgalmas volt, majd elhagytam őket, ugyanis az új szenvedélyeim sokkal érdekesebbek és fontosabbak lettek. Vannak olyanok, amik a mai napig fontosak számomra, csak már nem annyira, így bár foglalkozok velük, de jóval kevesebbet. Vannak olyan szenvedélyeim, amiket nem olyan régen fedeztem fel és ejtettek rabul (mondjuk néhány éve) és most a legfontosabbak közé tartoznak. Van egy-két olyan, ami mindig részem volt és a mai napig is az.

Az írás, az alkotás már kiskoromban is fontos volt számomra: emlékszem, hogy üres füzetekből “magazinokat” készítettem úgy, hogy mindenféle újságból kinyírkáltam képeket, szövegrészleteket és a saját kreatív elképzeléseim szerint ragasztottam azokat be. Régóta naplót vezetek. A zene is mindig fontos volt, a régi naplókban minden naphoz adtam egy “Song of the Day”-t is – egy olyan dalt, ami a legjobban leírta a napom, vagy a legjobban passzolt ahhoz. A könyveket is faltam, amióta csak emlékszem.

Tinédzserkoromban a zenéé volt a főszerep: beleszerettem a punk és alternatív rock zenébe, akkor az írás abban nyilvánult meg, hogy dalszövegeket írtam (persze nagyon vicces ilyen idősen visszaolvasni azokat), suli után pedig mindig gördeszkáztam. Hét éves koromtól zeneiskolába jártam, ahol zongorázni tanultam, majd a punk korszak kezdetével beleszerettem a gitárba, mert az összes kedvenc zenészem gitáros volt. Először önerőből kezdtem el tanulni, majd magánórákra is jártam. Abban az időben az volt a legnagyobb szenvedélyem. A gimi alatt egy zenekarban is játszottam – bármennyire is lámpalázas voltam a fellépések előtt, az azokat követő érzést imádtam, akkor sokáig úgy éreztem, hogy mindig ezt akarom csinálni..

Sokáig zsurnalisztikát akartam tanulni, de közben növekedett a nyelvek iránti vonzalmam is, így végül ebben az irányban kezdtem egyetemi pályafutásom. És most itt vagyok: a blogolás az egyik fő szenvedélyem, újabban spanyolul tanulok, szeretek meditálni, sportolni – ezek azok, amiket legfeljebb pár éve praktizálok rendszeresen, de most a legfőbb prioritásaim közé tartoznak. Az írás és az olvasás mindig is nagy szerelmem volt és most is az – ha valami, akkor ez így is marad. A hangszereken való játszást eléggé elhanyagoltam, de nem szeretném elveszíteni ezt a kézséget, ezért azon vagyok, hogy legalább azt gyakoroljam és ne felejtsem el, amit egyszer megtanultam. Ezeken kívül érdekel a pszichológia, minden ami az önfejlesztéssel kapcsolatos (ez a blog egyik fő fókusza is), a spiritualitás, a fordítás, a táncolás, a marketing, a business/vállalkozások világa, a főzés.. meg úgy minden ezek között.

pexels-photo-92323

Míg sok szenvedéllyel rendelkezni kétségkívül érdekes és izgalmas, megvannak a maga hátulütői is. Ha téged is sok minden érdekel, akkor biztos tudsz azonosulni pár dologgal a következők közül:

  • Félek, hogy mivel sok mindenben jó vagyok (vagy akarok jó lenni), semmiben sem leszek kitűnően jó, amiért ennyi dolgot próbálok belesűríteni a mindennapjaimba, heteimbe. Nyilvánvaló, hogy sokkal gyorsabban haladhatunk egy kitűzött cél felé, illetve sokkal gyorsabban fejlődhetünk egy adott dologban, ha csak arra fókuszálunk. De ha mellette még szintén fontos szerepet játszik másik 4-5 dolog, akkor ez a folyamat természetesen sokkal lassabb. Ha valamit nagyon akarunk, akkor érdemes arra az egyetlen dologra több időt szentelni, ami bár kis mértékben a többi rovására mehet, de lehet, hogy ennyi áldozatot ér. És ezzel nem azt mondom, hogy a többit addig teljesen tegyük félre: azok maradjanak a mellék-hobbik, amikkel továbbra is tudunk foglalkozni, csak kevesebbet; a fő fókusz és rá szánt idő legyen a fő-szenvedélyé. Gondold át, mik a prioritásaid: vajon 10 év múlva bánnád, hogy nem foglalkoztál az egyik szenvedélyeddel, azért, hogy több időd legyen egy másikra? Vagy azt, ha nem ott tartanál valamivel, ahogy azt elképzelted, csak mert túl sok felé osztottad szét az energiád és az időd? Ezek a kérdések segíthetnek rájönni, hogy melyek azok a dolgok, amikkel érdemes többet foglalkoznod.

Mellékágaknálam a fő-szenvedély az írás, aminek az egyik legnagyobb mellékága a blog. A blognak pedig megannyi úgynvezett mellékága van, amelyek közül nem mindegyik tartozik a szenvedélyim közé, de ugyanúgy foglalkoznom kell velük, időt és energiát kell belefektetnem, mert részei annak, ami igazán lázba hoz. Ilyen mellékágai pl. a szerkesztés, weboldal készítés/újítás, a fotózás, a design, a grafika, a marketing vagy a szociális média. Szóval ez már önmagában sem kevés, de ez nekem még mindig csak egy szenvedély a sok közül. 

Hogyan férjen bele minden?

Mivel sok minden érdekel szinte ugyanolyan szenvedélyesen, ezért nehéz mindenre megfelelő mennyiségű időt találni – úgy, hogy ne érezzem azt, hogy valamire nem fordítok elég időt, vagy legalábbis annyit, amennyit szeretnék. Ez elég nagy probléma tud lenni, ha vannak céljaink: egyszerre több szenvedélyt űzni azt jelenti, hogy (sokkal) több időbe fog telni elérni azokat (ellenben azzal, amikor egy vagy max. két szenvedélyre/célra fókuszálunk).

typewriter-801921_960_720

Identitás-meghatározás problémája

Az egyik legnagyobb kihívás a multipotenciálisak vagy multiszenvedélyesek számára az, hogy nem tudjuk magunkat beilleszteni magunkat (vagy csak nehezen) egy identitás-dobozba. Társadalmunkban az identitás és a professzió gyakran kéz a kézben jár – sajnos. Bár szerintem nem azok a dolgok határozzák meg kik vagyunk, amit csinálunk vagy amit tanulunk, de sokan mégis így látják. (Én ez vagyok = ezt csinálom; professzió = identitás.) Ezért is van az sok esetben, hogy mikor valaki elveszti az állását vagy valami nagy változás történik az életében, ami megköveteli azt, hogy valami újba fogjon, akkor sokan úgy érzik, hogy elvesztették az identitásukat – mert egy foglalkozással azonosították magukat. Ha valaki megkérdezi, hogy mit szeretnék majd csinálni, mivel akarok foglalkozni és én a teljes igazságot mondanám, valószínűleg azt gondolná, bizonytalan vagyok vagy döntésképtelen, határozatlan – holott csak több mindennel szeretnék foglalkozni, többféle forgatókönyvet is valószínűnek tartok. Ezért is nem esek kétségbe, ha nem jön össze A dolog, mert akkor ott a B.. Ami talán a legfontosabb, hogy a szenvedélyeim közül sok összeköthető, egymásra épülnek. Ezért is nem zárja ki egyik a másikat. Így a “Mit csinálsz? Mit tanulsz? Mi leszel?” kérdések nem igazán a kedvenceink. Persze tudok egy korrekt választ adni ezekre, csak nem fedi a teljes valóságot. Néha ijesztő is, mert nincs egy lineáris jövőképem (=ez az egyetlen dolog, amit akarok csinálni → ezt fogom tanulni → ezt fogom csinálni életem végéig), inkább több vonalból áll össze: egy szerteágazó, több egyenesből álló alakzatot képez. Eltudom képzelni ezt is, ugyanakkor azt is, de a legideálisabb jövőkép az, amelyben mindegyik megkapja a maga szerepét és együttműködve alkot egy kiemelkedőt – karriert, életet.

A rögös út az egyensúlyig

Ha multipotenciális énünk még egy kis perfekcionista hajlammal van megfűszerezve, akkor könnyen elkövethetjük azt a hibát, hogy kissé túlzásba esünk szenvedélyeink hajszolásával – legalábbis velem már megtörtént. Nem mintha lenne ezt illetően bármiféle mérce, hogy most ennyi sok, ennyi pedig kevés. Ha van is, akkor az inkább egy belső mérce, melyen sajnos nehéz kitalálni, mennyi az elég; csak azt jelzi, ha túlzásba estünk vagy ha elhanyagoltuk. Mivel ilyen sokszínű szenvedélyeim absztrakt skálája, ezért a nyár kezdetével alig vártam, hogy minél többet foglalkozzak velük, ugyanis az egyetem alatt limitáltabb volt az idő, amit ezekre tudtam fordítani és pár dolgot el is hanyagoltam. Kb. egy hónapig nagy is volt a lelkesedés, aztán csak azt éreztem, hogy valami hiányzik és ezek a dolgok nem tesznek boldoggá – sőt, talán egy kicsit ellenkezőleg.. Annyira ezekre a célokra és tevékenységekre fókuszáltam, hogy valami sokkal fontosabb a háttérbe szorult: a barátok és a szórakozás. És jött is a felismerés: visszatekintve nem abból lesznek jó és kedves emlékeim, hogy hány új spanyol szót tanultam meg vagy hány oldalt írtam.. Ezek is nagyon fontosak, de meg kell találni az egyensúlyt. Azt, ami egészséges számunkra. Ha valamit tanultam ebből, akkor az az, hogy az időd nyomós részét a szenvedélyeidnek, céljaidnak szentelni először jó és kielégítő érzés, de egy kis idő után könnyen azon kaphatod magad, hogy elhanyagoltad a családod, a barátaid; hogy kevesebbet szórakozol. Ezután pedig bűntudatod van és olykor azt kívánod, bárcsak kevesebb szenvedélyed lenne, akkor talán könnyebb lenne mindenre időt találni. Könnyen elszigeteleve és magányosan érezheted magad a perfekcionista, sok-mindent-akarok-és-sokat hozzáállásod miatt, ami a szenvedélyeidet illeti. (True story.) Tehát a legnagyobb kihívás megtalálni az egyensúlyt: 1) a szenvedélyeid között és 2) a szenvedélyeid űzése és a szociális életed között (amennyiben a szenvedélye(i)d alapvetően magányos tevékenyégek, mint pl. az írás).

Továbbtanulás 

A túlságosan tág érdeklődési kör problémát okozhat a felsőfokú tanulmányok kiválasztásánál is. Amikor ez a szak is érdekel, meg az is vonz.. Én például nagyon sokáig zsurnalisztikára akartam menni, majd csak a középsuli utolsó éveiben döntöttem az angol és a fordítás mellett. Akkor nagyon biztos voltam benne, hogy ezt akarom csinálni és (ki)tanulni, ma már sokszor eszembe jut, hogy jó döntést hoztam-e. Őszinte leszek, néha egy kicsit irigy vagyok azokra, akiknek egy nagy szenvedélyük van, mert nem szenvednek annyit a bizonytalanság miatt, pl. mikor egy szakot vagy szakmát kell választaniuk. Ugyanakkor sosem cserélnék velük, mert engem ez multiszenvedélyes lét tesz teljessé.

shoes-1246691_960_720

Míg a multipotenciális lét nagy kihívást és olykor problémákat is jelent, úgy gondolom, hogy az előnyei még mindig sokkal jelentősebbek:

  • Bár vannak napok, amikor nehézségként fogom fel, alapvetően hiszem, hogy ez egy áldás. Ismerek olyanokat, akiknek egy nagyobb szenvedélyük sincs és (még) nem tudják, mit akarnak csinálni: ők gyakran emiatt szenvednek. Ha sok szenvedéllyel rendelkezel és néha ezt problémának érzed, jusson eszedbe, hogy valójában mennyire szerencsés vagy és hogy hálát adhatsz ezért, hiszen vannak olyanok, akiknek egy sincsen – akik nehezen találják meg azt, ami igazán lázba hozná őket.
  • Mérhetetlenül kíváncsi természetünknek köszönhetően folyamatosan tanulunk, ezért is könnyű számunkra új dolgokat tanulni, illetve valamilyen új dologba kezdeni – hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy kezdők legyünk valamiben és gyorsan tanulunk, mert élvezzük és jól ismerjük ezt a folyamatot.
  • Sosem tudunk unatkozni. Mivel annyi minden van, amit imádunk csinálni, a nap pedig számunkra is csak 24 órából áll, hasznosan ki tudunk használni minden szabad percet.
  • Több területen alkalmazható kézségek: sosem tudhatod, hol tudod alkalmazni, hasznosítani valamelyik kézséged és a tudásod különböző területekről. Sok esetben az egyik szenvedélyed hasznos lehet egy másikban – ha a két dolog nem áll nagyon messze egymástól, akkor még egymásra is épülhetnek. Az, hogy tanultam zongorázni, később segített, mikor gitározni tanultam: bár két különböző hangszerről van szó, legalább már ismertem a kottát, a hangokat, stb. Az, hogy már tanultam idegen nyelveket egy nagy plusz, amikor új nyelvet tanulok. A blog által szerzett tudásomat a marketinggel, a szociális média világával, weboldal készítéssel, tartalomgyártással hasznosíthatom máshol is. Az, hogy sokat olvasok, segít abban, hogy jobban írjak – angolul is. Nem beszélve arról, hogy a tanulási stratégiákat az egyik területről felhasználhatom egy másik, teljesen eltérőben is.
  • Kreativitás: a szenvedélyeim nagy része kreativitást igényel, amitől izgalmasak, de ami a legfontosabb, hogy a kreativitás egy olyan izom, amit edzhetünk, fejleszthetünk. És ez az, amit én csinálok: minél gyakrabban foglalkozom kreatív feladatokkal, annál kreatívabb leszek. Vannak írói blokkok, mégha blogolásról is van szó, de nem érzem úgy, hogy minél többet írok, annál kevesebb lenne a témám, hanem pont ellenkezőleg.
  • Több lehetőség: több mindenben vagy jó = több ajtó nyílik ki számodra.

94e93df14d8b2d3d8a8fa9859d46b54d

Sok inspiráló és kiemelkedő eredményeket elért személyiség is multipotenciális: Oprah Winfrey, Steve Jobs, Richard Branson vagy az én személyes kedvencem – Marie ForleoTőle származik az a kifejezés, amit többnyire használok és a bejegyzésben is használtam (a multipotenciális* mellett – ez a kifejezés elterjedtebb): multiszenvedélyes. Karrierje során sok mindent csinált: pénzügyet tanult az egyetemen, majd azt követve ezen a területen dolgozott egy ideig. Azután egy gasztronómiai magazinnál dolgozott, ugyanis szerette az írást is. Mindeközben nagy szenvedélye volt a hip-hop tánc és a fitness is. Táncos kardió dvd-i jelentek meg, majd rátalált egy akkoriban babacipőben járó professzióra – az életvezetési tanácsadásra (life couching). Miután elvégzett egy online képzést, ezzel kezdett foglalkozni. Miután elege lett abból, hogy nem tudott egyértelmű választ adni arra, hogy mit csinál, azzal a definícióval rukkolt elő, hogy ő egy multiszenvedélyes vállalkozó. Jelenleg ő a házigazdája a MarieTV-nek, egy online shownak, melyben életvezetési és business tanácsokat ad hétről hétre. Saját céget alapított és egy másik nagy vállakozása a B-School, egy minden évben megjelenő 8-hetes online business kurzus.

* Ezenkívül a következő kifejezéseket is alkalmazzák: scanner, polihisztor, reneszánsz ember. (A két utóbbi semmi esetben sem olyan jelző, amiért szégyenkezni kéne 😉 )

220b922473721998ea89d1d0e997e5e7

Ha van olyan ismerősöd, aki tudna azonosulni a leírtakkal, akkor oszd meg vele, hogy tudja: nincs egyedül. Ha pedig te magad is multiszenvedélyes vagy, akkor oszd meg kommentben, hogy mik azok a területek, amik érdekelnek (vagy valamikor érdekeltek) és hogyan kezeled a multipotenciális léttel járó kihívásokat, illetve ha még valamivel kiegészítenétek az előnyökről és hátrányokról szóló listát, azt is írjátok meg, érdekel a véleményetek! 🙂

 

 

Advertisements

6 thoughts on “Túl sok minden érdekel: áldás vagy átok?

  1. Szia 😀
    Én ugyanezekkel a hátrányokkal küzdök, ráadásul előttem áll a pályaválasztás, mert bár közgazdaság szakon végeztem szakközépiskolát, és az okj-m is ilyen lesz, de tudom, hogy nem ez életem célja. Azonban, mivel túl sok minden iránt érdeklődöm, ötletem sincs, hogy mi legyek, ha nagy leszek. 😀
    Mindenesetre én imádok ennyire sokrétűnek lenni, hiszen (össze sem tudom szedni őket) nagyon sok minden foglalkoztat. Az írás, fotózás, költészet, hímzés, paverpol, idegen nyelvek (japán, koreai, angol, német, olasz, görög), hajtogatás, szalagtechnikák, varrás, blogolás és még sorolhatnám. 😀 De mit ne mondjak, egyik sem olyan, amivel megkereshetem a kenyérre valómat, hogy elköltözhessek édesanyáméktól. Szóval nehéz dolog ez, de bármennyi hátránya is van, én szeretem. 🙂

    Liked by 1 person

    1. Szia Ena! 🙂 Egy élmény volt olvasni, hogy te is mennyi mindent csinálsz 😀 Szerintem viszont ezek közül többel is lehet keresni, ha nem is főállásban, de “side-hustle”-ként. Pl. ott vannak a nyelvek. Oké, azt nem írtad, hogy melyikből milyen szinten állsz, de ha valamelyikben jó vagy, korrepetálhatsz, mondjuk skype-on keresztül. Ha nem szeretsz nyelvtant magyarázni, az sem baj, hisz sokan vannak, akik csak konverzációs órákat akarnak. Persze az már más kérdés, hogy téged ez érdekel-e. A görög, japán, koreai pedig szerintem nem tartoznak a nagyon “mainstream” idegen nyelvek közé (na jó, talán a japán már igen), amelyeket olyan sokan tanulnak vagy tanítanak. Szóval ezekben szerintem van lehetőség. Ugyanúgy a hímzett vagy paverpol (egyébként erről most hallottam először, de utána néztem) munkáidat árulhatod online. Na de nem akarok itt tanácsokat osztogatni úgy, hogy közben alig ismerlek, mindössze azt akarom ezzel mondani, hogy szerintem ezek a szenvedélyeid mind ajándékok, ezért (is) ne félj őket használni. 🙂

      Like

  2. Őszintén, én nem tudtam, hogy van erre külön kifejezés, de magam is ide sorolnám. A mérnöki területen dolgozom, közben imádok olvasni és írni és pszichológia felé is kacsingatok. Épp tanulok gitározni, kiskoromban a zene szerves része volt a napjaimnak: kórus, zenetábor, furulya, fuvola. Mindezek mellett az utazásba kezdek beleszerelmesedni és a fotózásba is 😀 mi ez ha nem multi-multipotencialitás 😂 Nagyon jól megírt bejegyzés, tetszett!!

    Liked by 1 person

  3. Köszönöm szépen, Zsuzsi!! 🙂
    Az utazás nekem is nagy szerelmem lett ♥
    Néha azt remélem, hogy már nem jönnek új szenvedélyek/hobbik, mert az is bőven elég, ami van 😀 de viszont szeretem az új dolgok izgalmát, szóval nálam sosem lehet tudni 😀

    Liked by 1 person

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s