Soul Food · Tükörtartó

Amikor te vagy a kisördög a válladon

Érezted már azt a belső nyomást valaha, hogy nem akarod, hogy valami “majd” megtörténjen, valahol “majd” tarts, mert te ezt most akarod? Hogy van egy kép előtted arról, hogy hol akarsz lenni a jövőben, hogy mit akarsz elérni, minek az eredményét akarod látni.. De te már most ott akarsz lenni, legszívesebben csak ugornál egyet az időben, mert az, ahol most vagy, nem jó vagy nem kielégítő számodra? Ezáltal nem tudod igazán élvezni a folyamatot és ami a legrosszabb: nem tudsz a jelenben lenni, nem tudod megélni azt.
A jó hír az, hogy: ezzel nem vagy egyedül.
A rossz pedig az, hogy: ez ellen bizony tennünk kell. Mégpedig gyorsan.

Az is lehet, hogy aggódsz a jövő miatt, mert bizonytalan és te úgy érzed, hogy már most mindent tudnod kell, mert olykor egy irányításmániás őrült vagy (üdv a csapatban), aki nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, ha valami éppen nem úgy megy, ahogy szeretné vagy ahogy azt tervezte.

Azt hiszem, hatalmas nyomás van rajtunk mindenfelől, hogy bizonyítsunk, hogy tudjuk, mit akarunk; hogy konkrét elképzelésünk legyen mindenről, hogy tudjuk hol és mit akarunk csinálni két, öt vagy épp tíz év múlva. Ettől pedig könnyű besokalni.

De fontos belátni, hogy az, ahogyan érzünk ezzel kapcsolatban, az elsősorban annak az eredménye, ahogyan mi látjuk a helyzetet/magunkat, nem pedig annak a megnyilvánulása, amit mások mondanak nekünk vagy éreztetnek velünk.

Nem biztos, hogy mindenkinél ez a helyzet, de amikor én leástam magam a probléma mélyére (és nem is kellett nagyon mélyre mennem, csak egy kicsit megvizsgálnom és kérdőre vonnom saját magam), azt találtam, hogy én vagyok saját magam legnagyobb szekálója. Hogy én vagyok az az utálatos kisördög a vállamon, aki nem képes abbahagyni az élő közvetítést a Negativitás Olimpiáról. Nem is csodálom, hisz van miről közvetíteni, a versenyszámok egészen sokszínűek: ott van a Miért-Nem, a Nem-Elég-Jó, a Mi-Lesz-Ha, a Már-Tudnod-Kéne és sok más.

pexels-photo-89820

Igen, néha te vagy a kisördög, aki a legtöbb nyomást helyezi rád. Akinek a legtöbb elvárása van veled szemben. Ez pedig nem igazán azt sugallja, hogy békében élünk saját magunkkal.. Gondolj bele, mással is így viselkedsz? Én nem. És ott bizony valami nincs rendben, amikor saját magunkkal rosszabbul bánunk, mint másokkal. Amikor magunkkal sokkal keményebbek és durvábbak vagyunk.

Néha csak le kell lassítanunk. Időt adni magunknak. Tedd meg azt a szívességet magadnak, hogy adsz magadnak elég időt, hogy kitaláld, mit akarsz, hogyan akarod és mikor akarod. Nem hasonlíthatod magad máshoz: hogy másnak mi mennyi időbe telt, hogy ő hol van és te hol, mert mindannyian a saját, személyre szabott óránk szerint haladunk.

Szóval engedd meg magadnak, hogy a saját tempódban haladj.

Bízz az univerzum időzítésében.

Fogadd el, hogy ha valami még nem történik, az okkal van: talán még van mit tanulnod, fejlődnöd ebben a fejezetben ahhoz, hogy kezdhesd a következőt. Talán még valami sokkal fontosabb vár rád az oda vezető folyamat, út során.

Ez nem egy verseny. Szóval ne versenyezz a saját elképzeléseiddel. Sokszor ugyanis többet ártasz ezzel magadnak, mint gondolnád..

De elsősorban: vedd észre, hogy néha te magad vagy az idegesítő kisördög a válladon.

Embrace-the-unknown-and-let-life-surprise-you_The-Red-Fairy-Project

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s