Hónapzáró · Tükörtartó

#helyzetjelentés: Az érzelmi hullámvasút

A januárommal kapcsolatban elég vegyes érzéseim vannak. Egyrészt ez volt az a hónap, amikor egy álomkirándulás részese voltam, másrészt hamar vissza kellett zökkennem a nem mindig rózsás valóságba. Már az utazást megelőző időszak érzelmileg elég intenzív és vegyes volt, írtam is a félelmeimről. (És talán nem is voltak teljesen alaptalanok, tekintetbe véve, hogy rá egy hétre történt a Louvre-s eset.)

Ez volt az egyik stressz-faktor, a másik (és nagyobb) pedig az, hogy bár nagyon alapos egyetem-keresésben voltam, mégsem találtam olyan mesterképzést, ami megfelelt volna annak, amit tanulni szeretnék (vagy pedig nem feleltem meg a követelményeknek). Szóval a suli-váltás témát pihentethetem – ez pedig eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra.

pexels-photo-190976

A párizsi hétvége természetesen nagyon feldobott, és miután hazaértem, lélekben még mindig kicsit ott voltam. De nem ringatózhattam soká a párizsi utóhatás fellegében, ugyanis az itthoni (sokszor) rideg valóság gyorsan visszazökkentett a már megszokott üzemmódba (bár úgy tűnik, én sosem leszek képes megszokni ezt..). Hétfőn jöttünk haza (Párizs-Debrecen-Tornalja-Gesztete), majd kedden már utaztam is Nyitrára, mert szerdán még volt egy vizsgám. És a dolog, ami annyira hidegzuhanyként ért, az a jó öreg szlovák mentalitás (= legyünk ok nélkül bunkók, mert mi így csináljuk. A kedvesség luxus.) Idáig nem tudtam, hogy létezhet olyan, hogy az emberlányát otthon, a saját hazájában éri kultúrsokk, de most már tudom, hogy lehetséges. Elég volt néhány napot külföldön tölteni, ahol mindenki kedves és segítőkész, majd visszajönni ide. Pedig én nagyon nem szeretem bekategorizálni az embereket vagy a nemzeteket, nem szeretem a sztereotípiákat, nem ítélek azok alapján. Ha eddig valami hasonló történt (és már volt egy pár..), akkor mindig azzal magyaráztam, hogy az adott személlyel van a baj. Teljesen mostanáig. Most láttam igazán élesen a különbséget. És be kell ismernem (amit mások már rég mondanak nekem, csak én nem akartam elismerni, hogy igaz), hogy itt, ebben az országban márpedig az emberek nagy része ilyen. Végsősoron nem lő nagyon mellé a róluk alkotott szterotípia sem..

Itt sokaknak menő (és ami a legszomorúbb, megfelelő) a saját kis négyzetméteres mentális dobozukban élni és abból a szögből látni mindent. Itt menő ok nélkül bunkónak lenni. Ha rossz napjuk van, nekik jó, ha beszólnak másnak. Itt menő az idegenekről gondolkodás nélkül rosszat feltételezni. Itt menő nem gondolkodni, és helyette csak erős szavakat szórni.

Mielőtt azt feltételeznétek, hogy én vagyok túl naív, nem, nem most jöttem le a falvédőről, nem élek illúziókban. Én is tapasztaltam már jót és rosszat is, sokféle köntösben – nem is várom én azt, hogy mindenki olyan legyen, mint én, hogy mindenkiben annyi érzés és empátia legyen, mint bennem, de még mindig meg tudok botránkozni mások érzéktelenségén és a módon, ahogyan másokkal bánnak. Egy idő után az ember ezen képes átsiklani különösebb gondolkodás vagy sértődés nélkül, de vannak napok, amikor kifejezetten érzékeny vagyok mások rosszindulatára. 

Nagyon röviden ez történt: miután leszálltam a buszról, a csomagtartónál szóltam a sofőrnek, hogy melyik az én bőröndöm. Mire ő totál kiakadt, merthogy én nem fizettem a bőröndért. Valóban nem, ugyanis nem mondta, hogy kell. Végülis csak 3 éve utazom oda-vissza ezen a vonalon, és eddig még mindig mondta a sofőr, hogy ha kellett fizetni pluszban a bőröndért is, ugyanis nem mindegyik buszon kell, az adott társaságtól függ. Persze ő meg sem hallgatott, csak mondta az eszméletlen-kedves monológját. Még felejánlottam azt is, hogy ott kifizetem (kemény 1 euróról volt szó!), de azt már dacosan elutasította. Egy kis illusztráció, hogy mi a különbség a probléma-fókuszált és a megoldás-fókuszált személy között.. vajon melyikünk melyik? 🙂 Persze a bőröndöt már magamnak kellett kivenni. Abban többnyire nem segítenek ezek az extrakedves buszsofőrök. Mégha látják is, hogy az majdnem akkora, mint én. Szóval, azt hiszem ilyen a tipikus Welcome to Slovakia-féle fogadtatás. Semmi új a nap alatt.

c9e85c8859cd909b74d6567b4b4fd59b

Az érzelmi hullámvasút nem állt meg január végével. A barátom újra munkát kapott külföldön (München), ami azt jelenti, hogy most megint távkapcsolat üzemmódba kapcsolunk. Ez érzelmileg azért volt meredek, mert egy nappal előtte hívták, hogy másnap már mennie kell. De így megy ez. Pedig már nincs ebben semmi új. Tudom, hogy ezelőtt is nagyon jól bírtuk, jól megoldottuk, de erre azt hiszem sosem lehet igazán felkészülni.. Nem fogom szépíteni, a távkapcsolat nem egyszerű. Persze a pozitív oldala a dolognak (mert igen, van ilyen is!), hogy az esetünkben hónapokról van szó, nem évekről. És 2-hetente találkozunk (minden 2. hétvégén kb. 6 órát vezet, hogy eljöjjön hozzám. Álompasi? Naná.) Nekem is van mire fókuszálnom, főleg most, hogy a beadandó munkámat kell írnom, itt a blog, intenzívebben akarok spanyolt tanulni, edzek, és még sok-sok más; így ezek a dolgok lekötik a figyelmem. És ami a legnagyobb bónusz, az az, hogy amikor 2 hét után találkozunk, az valami hihetetlenül jó érzés, a külön töltött idő csak erősebbé teszi a kapcsolatunkat, ahogy minket is. Megtanít sokkal jobban értékelni azt. Megtanít arra, hogy minden együtt töltött perc egy ajándék.

De mielőtt ez a life update nagyon negatív hangnemet venne, szeretném leszögezni, hogy közel sem volt ilyen borús ez a hónap, csak ezeket esett jól kiírni magamból (a naplómon kívül ide is). Természetesen a jóból is bőven kijutott, hiszen ott volt a:

  • párizsi út
  • mamám betöltötte a 97. életévét
  • először próbáltam ki a jégkorcsolyázást
  • a hónap nagy részében Tibivel lehettem
  • voltunk wellnessben
  • voltunk szánkózni (nem nőttünk még fel teljesen, és nem is akarunk)

i-still-get-very-high-and-very-low-in-life-daily-but-ive-finally-accepted-the-fact-that-sensitive-is-just-how-i-was-made-that-i-dont-have-to-hide-it-and-i-dont-have-to-fix-it

 

Nektek is volt már hasonló kellemetlen tapasztalatotok, mint a fent leírtak? Akár itt Szlovákiában, akár Mo-n, vagy külföldön. Ha igen, osszátok meg kommentben, kíváncsi vagyok rá!

Advertisements

2 thoughts on “#helyzetjelentés: Az érzelmi hullámvasút

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s