#travel: Egy hétvége Párizsban

Elég spontán dolog volt, amikor a barátommal november végén retúr repülőjegyet vettünk Párizsba, ugyanis nem terveztük, hogy ide megyünk, csak azt, hogy abba az európai városba megyünk, ahova jó áron találunk jegyeket. Akkor jött az ötlet, amikor megláttam, hogy a Ryanair-nél Black Friday van, ami egy egész hétig tartott. Kerestünk ott és egy másik oldalon is, de végül nem találtunk olyat, ami belefért volna egy low-budget utazás kereteibe. Így aztán letettünk róla, hogy majd máskor, ha találunk kedvezőbb ajánlatokat, elmegyünk..

De közben a mindent érzékelő univerzum nem tétlenkedett, minden bizonnyal elért hozzá az, hogy mennyire szeretnénk utazni (és hogy mennyire szeretnénk Párizsba utazni, ugyanis az ajánlatok átböngészése után a kör leszűkült Rómára, Velencére és Párizsra.. de engem leginkább Párizs vonzott, ugyanis Rómában és Velencében voltam kiskoromban, bár mivel ez már legalább 10 éve volt, nincsennek nagyon élénk emlékeim egyikről sem, de szerettem volna kihúzni mégegy helyet az utazási bakancslistámról). Hogy Coelho-t idézzem, ha valamit nagyon akarsz, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságod megvalósítsd, és így is történt: pár nappal azután, hogy letettünk a dologról, mi fogadott elsőként, ahogy megnyitottam a Facebookom? Utazómajom oldalán retúr repjegy Párizsba Debrecenből fantasztikus áron! (Be van állítva, hogy a bejegyzéseit elsőként jelenítse meg.) Pacsi Univerzum, szeretem az időzítésed.

Nem sokat gondolkodtunk, szinte egyből le is foglaltuk. Annyira jó érzés volt, nagyon izgatott voltam. Nehéz volt azonnal elhinnem, hogy igen, ez valóban megtörtént, hisz annyira spontán volt. Szállást is sikerült találnunk jó áron, ahonnan metróval minden könnyen megközelíthető volt. Őszintén, egy kicsit aggódtam a szállás miatt, nem tudtam mire számítsak majd, mert a recenziók nagyon vegyesek voltak. Voltak, akik kifejezetten rossz dolgokat írtak (pl. a hely tisztaságával kapcsolatban), de úgy voltam vele, hogy csak pár napra megyünk, oda meg gyakorlatilag csak aludni, szóval annak megfelel.. Végül nagyon kellemes csalódás volt, kifogástalan volt a szoba és a személyzet is kedves volt.

Be kell vallanom, hogy az utazást megelőző pár hétben elég nyugtalan voltam, és egy kicsit talán féltem is.. Ugyanis amikor elújságoltam a hírt másoknak a családban, többeknek az volt a reakciója, hogy: ez most elég veszélyes, tekintve a bevándorló helyzetet és a támadásokat. Így ahelyett, hogy osztoztak volna az örömömben, inkább aggódó pillantásokat kaptam. És ez az aggódás normális, én is félteném a szeretteimet hasonló helyzetben. A berlini merénylet azután történt, hogy lefoglaltuk az utat, és őszintén, ez a szörnyűség a szeretteim szóvátett aggódásával hatványozva elindított bennem valami mély, tudalatti, ösztönös félelmet. Rosszakat álmodtam. Nevessetek ki, de tényleg olyan rosszul éreztem magam, hogy buta megerősítéseket kerestem, hogy Párizs márpedig nem veszélyes. (Mert teoretikusan veszély bárhol felléphet, a legkülönbözőbb formákban, itthon is, ugyanúgy mint máshol.) Buta megerősítések alatt azt értem, hogy jó öreg barátunkhoz, Google-hoz fordultam válaszért (igen, szerintem is nevetséges 😀 ) – csak elkezdtem írni a keresőbe, hogy is it safe to travel to, és be sem kellett fejeznem, mert az első találat, amit automatikusan kidobott, az paris volt.. Imádlak Google, olyan jófej vagy. Jó, ez nem volt valami biztató. Aztán még megnéztem egy statisztikát is, amely szerint Franciaország az egyik legveszélyesebb európai ország a terrortámadások szempontjából. Ööö, azt hiszem, itt csuktam be a laptopot.

De aztán gondolkodtam. Az utazás (legyen szó csak pár napról is) mindig egy kis kihívás. És egy dolgot tudok biztosan: hogy nem utazhatsz félelemmel. Ha félelemmel indulsz el, akkor egyáltalán nincs is értelme elindulni. Egyedül bátorsággal érdemes utazni, kíváncsisággal és bizalommal. Bizalommal a dolgok rendjében, az univerzum támogatásában, hogy jó dolgok fognak történni. Hogy azért indulsz el, hogy több legyél és gazdagabb – élményekkel, emlékekkel, kalandokkal.

Mivel csak 2 és fél napunk volt Párizsban, a hétvége szinte minden pontját megterveztük előre. Hogy mikor mit nézünk meg, melyik étterembe megyünk el, hova hogy jutunk el. Pár alap francia frázist is megtanultam, nagyon tetszik a nyelv. (Rajta van az idegen nyelvek, amiket meg akarok tanulni bakancslistámon. Csak ne lenne a kiejtésben annyi r, amit nem tudok kimondani.)

1. nap: Péntek 

Mivel a gépünk reggel 7:15-kor indult, már hajnali 2-kor keltünk, hogy 3-kor eltudjunk indulni Debrecenbe, ahova kb. 3 óra az út autóval. A barátom apukája vitt minket, illetve jött is értünk. Nagyon izgatott voltam a repülés miatt is, bár már nem először repültem, de az utolsó alkalom évekkel ezelőtt volt. Az maradt meg bennem, hogy amikor Bulgáriába repültünk, nagyon lehetett érezni a fel-, illetve leszállást, valósággal bukkantunk egyet, mikor földet értünk. Most viszont olyan sima volt az egész, alig lehetett érezni, hogy a gép elhagyta a földet, vagy hogy földet ért. A WizzAir-rel utaztunk, ahol egy kisebb kézipoggyászt lehet csak felvinni ingyen. Meglepetésemre sikerült beférnem egy hátizsákba – semmi felesleges cucc, csak azt vittem, amire biztos szükségem lesz.

A repülőn jót szórakoztunk két nőn, akik úgy gondolták, hogy buli repülőgépen berúgni. A stewardess két üveget is elvett tőlük.. 😀 Miután leszálltunk, az egyikük – miközben egyensúlyát kereste – sértődötten azt mondta, hogy haza vonattal megy. De persze nem így volt, viszontláttuk őket hétfő reggel is.

unnamed (5).jpg

10 körül megérkeztünk a Paris Beauvais reptérre, amely egy Tille nevezetű faluban helyezkedik el. Innen busszal mentünk Párizs belvárosába (Porte Maillot megállóig), onnan pedig metróval a szálláshoz. A metró jegyautomatájánál jó kis sor volt, ugyanis Porte Maillot az a megálló, ahol a busz kitesz mindenkit, aki a reptérről jön. A szállást könnyen megtaláltuk, bár nem  volt valami feltűnő. Miután letettük a táskánk, célba is vettük a Louvre-t.

Amint kiszálltunk a metróból és feljöttünk a felszínre, már a Louvre épületében is találtuk magunkat. Meglepett, hogy ez a része tulajdonképpen egy pláza: tele drága üzletekkel (ruhacikkek, Apple és hasonlók), illetve szuvenírboltokkal.

IMG_6507.JPG

16122780_1865357137011241_6884415813336432640_n

insta1

A normál belépő 15 euró, de az EU 26 év alatti lakosainak ingyen  van, szóval mi nem fizettünk, elég volt megmutatni a személyigazolványt (azaz az obcsianszkit felvidékiesen). Ezután belevetettük magunkat a hatalmas dózisú művészet sűrűjébe. Az egész múzeumot természetesen nem tudtuk megnézni, hiszen arra legalább egy egész nap kéne. De így is rengeteget láttunk, az olasz festményekkel kezdtük (a Mona Lisát meg sem néztük közelről, mert hosszú sor állt előtte, hogy mindenki csináljon egy-egy képet vele), majd megnéztük Afrika, Ázsia és Óceánia csodálatos örökségét, Egyiptomét, a francia festményeket, XIV. Lajos barokk berendezését és sok mást.

IMG_6530.JPG

IMG_6531.JPG

IMG_6545.JPG

IMG_6569.JPG

IMG_6582.JPG

16229341_827661970705187_6216506033251024896_n

img_6547

img_6588

Ami nagyon tetszett, hogy sokan járnak oda rajzolni és inspirálódni. Voltak csoportban meg egyedül is – széket vittek magukkal, leültek egy festmény elé és tanultak a múlt nagy művészeitől.

IMG_6589.JPG

IMG_6591.JPG

Gyönyörű volt, de annyira sok egyszerre, hogy egy idő után úgy éreztem, már csak nézem, de nem is látom igazán azt, ami előttem van. Teljesen estig voltunk, olyan 9 körül mehettünk vissza a szállásra.

IMG_6593.JPG

IMG_6592.JPG

2. nap: Szombat

Másnap az első célunk természetesen az Eiffel torony volt. Azért nem mentünk megnézni mindjárt pénteken, mert renoválták, amit pont 27-én fejeztek be. Online már sajnos nem tudtunk jegyet venni, de kb. 30-35 percet álltunk sorba, ami ahhoz képest, hogy a legnagyobb turistaszezonban mi van ott, még nem olyan vészes.

IMG_6611.JPG

Felmentünk a 2. emeletre, ahonnan ilyen kilátást élvezhettünk:

IMG_6613.JPG

Majd a tetejére is, ahol pedig ezt:

16465811_1802108950006845_8051834438885048320_n

IMG_6630.JPG

unnamed-4

Érdekesség: Gustav Eiffelnek a torony tetején volt egy kis irodája, ahova vendégeket is gyakran hívott kisebb összejövetelekre.

Lefelé menet kiszálltunk az első emeleten, ahol meglepetésemre még jégpálya is volt, melyen épp hokiztak.

IMG_6648.JPG

IMG_6651.JPG

Ahogy azt a képeken is láthatjátok, nem volt valami napos idő, viszont kellemes 8 fok lehetett, egyedül a magasban volt elég hideg. De aztán mintha csak a megrendelésünkre történt volna, miközben átgyalogoltunk a Trocadero térre, a nap is kisütött. 🙂

IMG_6693 - Copy (2).JPG

Na ez a látvány mindent megér.. 🙂

unnamed (1).jpg

Következő állomás a Diadalív volt, majd a Socre Coeur bazilika – ezt a három helyet jól össze lehet kötni, ugyanis a Diadalív az Eiffel torony és a bazilika közé esik.

16465217_563339253860311_7362729304431525888_n

16464106_1632399947054819_2671478656068485120_n

A barátomnak, Tibinek itt nagyobb látványosság volt a 8 sávos körforgalom, mint maga a Diadalív. 😀

img_6711

A legjobb dolog a bazilikában az az a néhány apáca volt, akik nem sokkal azután, hogy bementünk, kezdtek el az oltárnál énekelni, illetve valamiféle zsoltárt mondani (lehet, hogy nem az volt, de mindenesetre valami hasonló). Végighallgattuk őket, bár nem értettünk belőle semmit, de jó volt hallgatni egy kis franciát – nekem olyan lágy és dallamos volt a nyelv.

img_6738

img_6741

A bazilikától láttuk a kivilágított Eiffel tornyot, ami éjszaka minden kerek órában 5 percig csillog. Akkor tudtam, hogy még utolsó éjjel el kell oda mennünk és látni azt közelről is.

3. nap: Vasárnap

Utolsó nap a Notre Dame, a Pont Neuf és Montmarte volt térítéken.

img_6804

img_20170128_174341

A Notre Dame-ot akartuk először megnézni, de mivel elsőre az ellentétes irányba indultunk el, úgy döntöttünk, hogy szétnézünk arra egy kicsit. Sétáltunk a Szajna partján, majd hol lyukadtunk ki teljesen véletlenül? A Pont Neuf-nál, azaz a lakatos hídnál, amit meg sem néztem előre, hogy hol van, úgy voltunk vele, hogy ha marad idő rá, akkor még megkeressük azt is. De véletlenek nincsennek ugyebár. 🙂 Ez volt az egyik legjobb része a napnak, vettünk lakatot is egy árustól, majd feltettük a hídra.

img_6796

img_6795

img_6799

img_6840

img_6863

img_6905IMG_20170129_152036.jpg

img_6902

Montmarte nem nyújtotta azt, amit vártam tőle az alapján, amit olvastam róla. Nem tudom, hogy csak mi nem voltunk-e a megfelelő részén (Abbesses-nél szálltunk le, ami elvileg Montmarte szívében van), de nem volt semmi extra.. Mármint szép volt, mint ahogy egész Párizs a jellegzetes épületekkel, de nem az a művészettel és művészekkel teli negyed, amit vártam. Szóval itt nem voltunk olyan sokat, meg mivel már úgyis sötét volt, visszamentünk az Eiffel toronyhoz és itt zártuk a napot. A Trocadero téren zenészek hegedűltek, miközben megbabonázva gyönyörködtünk ebben a csodában és egymásban – nagyon hangulatos volt. Nem is tudtam volna ennél jobb módot (és legfőképpen helyet) elképzelni a hétvége zárására. 🙂

img_6946

Nagyon pozitív benyomást tett rám a város, ahogyan az emberek is: sok olyan sztereotípiát hallani, hogy a franciák nem kedvesek az angolul beszélőkkel, vagy hogy nem hajlandóak angolul beszélni, de én ennek teljesen az ellenkezőjét tapasztaltam, mindenki kedves és segítőkész volt. Még biztosan visszatérünk ide, de addig még sok más úticélt szeretnék kihúzni a listáról. 🙂

Advertisements

One thought on “#travel: Egy hétvége Párizsban

  1. Pingback: #helyzetjelentés: Az érzelmi hullámvasút – Blackbird

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s