Feelings · Under my skin

A bizonytalanságról

“Nem tudom, mit akarok” Úúú. 

Egy frázis, amit nem szeretek másoktól hallani, mégis én magam is gyakran érzek így – paralizáló bizonytalansággal bizonyos dolgok iránt. Hajlamosak vagyunk negatív dologként/érzésként megbélyegezni a bizonytalanságot, holott szerintem egyáltalán nem az. Persze, mint minden más érzésnek, ennek is van vagy ezer ízesítése: a bizonytalanság lehet önző másokkal szemben, károkat okozhatunk vele, akaratlanul is megsérthetünk vele másokat; vagy éppen szivességet teszünk vele magunknak és másoknak is, hogy nem ugortunk fejest valamibe addig, míg biztosak nem vagyunk abban, hogy mit akarunk valójában; ha két lehetőség között hezitálunk, a bizonytalanság periódusa alatt felbukkanhat egy harmadik, sokkal jobb lehetőség is, megmentve minket a kínzó dilemmától.

Volt, amikor én is rosszul éreztem magam a saját bizonytalanságom miatt, de az utóbbi időben már próbálom emlékeztetni magam arra, hogy ez teljesen rendben van. Próbáljuk elkerülni, ignorálni, tagadni, mert szeretnénk magabiztosnak, céltudatosnak tűnni, nem pedig egy instabil döntésképtelen káosznak, akit emiatt nem vesznek majd komolyan. Ezzel a tagadással pedig csak a külső konfliktust hárítjuk befelé, amivel feleslegesen stresszeljük magunkat.

Most is elég gyakran vagyok bizonytalan. Sőt, kit ámítok.. kifejezetten bizonytalanság-szindrómában szenvedek az elmúlt néhány hónapban egy bizonyos dolog miatt. Csak az változott meg, hogy ez már nem különösebben zavar. Nem teszek fel felesleges kérdéseket, melyekre úgysem találom a megfelelő választ – megvárom, míg azok maguktól jönnek hozzám. Ahogy a megoldás is. A kulcs a kezemben van és bátran használom azt. Megadom magamnak az engedélyt, hogy csak várjak, amíg a bizonytalanságom forrása sokkal bizonyosabb formát ölt. Arra, hogy lelassítsak az egészségtelen válasz-, illetve megoldáskereséssel.

Annyira felszabadító, amikor belátod és elfogadod: még nem kell tudnom, mit akarok. Talán még nem tudok eleget, még nem éreztem eleget, még nem láttam eleget ebből, hogy tudjam. Ennek a tudatosítása akkora nyomástól képes megszabadítani.

Nincs nyomás. Csak nyugalom. És én a bizonytalansággal az oldalamon, ahogy a peremén ülünk mindennek, amit ismerünk, lábunkat lógatva az ismeretlen kifürkészhetetlen mélységébe.

large (4)
Author: Henn Kim
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s