#tükörtartó: Amikor nincs több kérdésem

#tükörtartó

Az egyik leghasznosabb lecke, amit idáig tanultam, az az, hogy nem az számít igazán, hogy mi történik velünk, hogy milyen helyzetbe kerülünk, hanem hogy hogyan reagálunk azokra – a legigazságtalanabbnak tűnő, leglehetetlenebb, legőrültebb, legabszurdabb vagy éppen a leginkább lelket és szellemet próbáltató helyzetekre. Hogy ne harcoljak az ellen, amit nem tudok kontrollálni, ami felett nem bírok befolyással. Mert csak így tudok a jelenben élni – ott, ahol nincsennek gondok, aggodalmak, még gondolatok sem, csak a nyugodtság, a legbelsőbb béke.

Ezért amikor válaszúthoz érkezem, amikor egy fontos döntést kell meghoznom, amikor ezer okom lenne rá, hogy panaszolva feltegyem magamnak a kérdést, mely szerint “miért ismétlődnek ugyanazok a minták az életemben?”, inkább csak hallgatok. Befelé. Nem kérdezek, mert talán már rég rá is jöttem a válaszra: azért, mert nem vagy békében a belső világoddal. Azért, mert hagyod, hogy a gondolataid uralják az identitásod. Azért, mert keresed a logikát a dolgok mögött, holott már rég nem hiszel abban, hogy az igazán fontos dolgok bármiféle logikus magyarázaton alapszanak.

Csodálatos ez az állapot: amikor mindegy, hogy mi történik, én elfogadom azt. Szó sincs itt semmiféle passzivitásról. Minden erőmmel teszek azért, amiért tudok – de nem azért, amit erőltetnem kell, ami valami nálam hatalmasabb erő irányítása alatt van.

A hozzáállás a kulcs ahhoz, hogy a legtöbbet kihozzam mindenből. A hozzáállás a kulcs ahhoz, hogy egy látszólag rossz/reménytelen/bizarr/extrémgáz helyzeten 360 fokot fordítsak.

  • Idézet mára:

Azt hiszem, a legjelentősebb döntés, amit napról napra hozni tudok, az az általam megválasztott hozzáállás. Ez sokkal fontosabb, mint múltam, a taníttatásom, a gazdagságom, sikereim vagy kudarcaim, a hírnév vagy a fájdalom, hogy mások mit gondolnak, vagy mondanak rólam, a körülményeimről, a pozíciómról. A hozzáállás visz előre, vagy bénítja meg a fejlődésemet. Egyedül ez szítja a szenvedélyem, vagy ostromolja a reményem. (…)  Az élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre. 

– Charles Swindoll

Ez a 90 %-os szabály, amiről Marie Forleo is beszélt a MarieTV egyik epizódjában. Ez az idézet azért is olyan erőteljes, mert ha belegondolsz a történés osztva reakció egyenletébe, arányába, hihetetlen, hogy mennyire eltörpül az adott helyzet mivolta a mi hozzáállásunk mellett – az adja meg az egész helyzet minőségét. Wow. Lehet klisé-hangzású, tekintetbe véve, hogy ez egy olyan univerzális igazság, amit nagyon sok helyen hallhattok (és az is, ha az ember csak elolvassa, vagy belegondol, azt mondja ez milyen igaz, de valójában nem kezdi el alkalmazni is azt az életében), de én még mindig eldobom az agyam attól, hogy ezek az okosságok/szabályok milyen fantasztikusan működnek a valóságban.

A meditáció ebből a szempontból is egy nagyon hasznos és hatásos eszköz lehet (a millió többi szempont mellett) – én még csak most kezdtem, illetve most ismerkedem a meditálás művészetével, de azonnal beleszerettem. Az a napi 10 perc is nagyon megnyugtató.

Ezentúl, ha valamit elsőre nem tudok elfogadni, ha kétségeim vannak, belső harcaim, tudom, hogy nem kell egyebet tennem, csak 10 percre magamba figyelni, csendben lenni, érzékelni mindent magam körül, nem gondolkodni feleslegesen, csak egyszerűen érezni a saját légzésem ritmusát. A választ ugyan nem kapom meg ettől, de eltűnnek a kérdéseim. 

Lélegezd be a

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s