Egy darabnak lenni az egészben

Az utóbbi napokban a média az Orlando-ban történt tragikus, szívszorító eseménytől hangos, amit nehéz szó vagy könny nélkül hagyni. Aki odafigyel a nagyvilág történéseire, annak szerintem ilyenkor mindig egy kicsit megrezzen a hite a világban, melyben élünk, az emberiségben, melynek mind egyenlő tagjai vagyunk. 

“Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk.” Teréz anya

Engem sem hagyott reakciómentesen, és ebben a bejegyzésben megosztom azokat a gondolatokat, amik ma reggel fogalmazódtak meg bennem. 

Emlékszem, a választások idején mennyi barátom vette azt félvállról, könnyedén, mondván “engem ez nem érdekel”, “nem is tudom, lehet, hogy elmegyek szavazni, még meglátom” vagy “én elmentem volna, de..” és hasonlók. Engem sem érdekel alapból a politika, de mint tudatos ember, illetve tudatos tagja a közösségnek, melyben élek, sőt, az egész világnak és emberiségnek, nagyon is érdekel, mert ez mindannyiunkról szól, mindannyiunkra hatással van. 

Ugyanúgy mondhatjuk, hogy nem érdekelnek a tragédiák, a szörnyűségek, amik a világban történnek, hisz amit a TV-ben, rádióban, újságban, szociális médián látunk/hallunk/olvasunk, az olyan távolinak tűnik, meg úgy gondoljuk semmi közünk hozzá, nincsen ránk semmilyen hatással – és igen, talán közvetlenül nem, de közvetetten mindig. 

13434013_10207184413188834_558568713_n

Te szennyezed vagy tisztítod a környezetet az energiáddal, a gondolataiddal, az érzéseiddel? 

Mit értek ez alatt? Eckhart Tolle írta, hogy mindannyian rendelkezünk egy láthatatlan (de sokszor érezhető, szinte vibráló) energiamezővel, ami hatással van mindenkire, aki a közelünkben van, akivel találkozunk, az egész környezetünkre; a düh, az agresszió, a bánat (és az összes többi érzés) nem csak bennünk lévő érzések, hanem létező energiák, amit úgy bocsájtunk ki a levegőbe, mint a kilélegzett oxigént. 

Biztosan éreztétek már, hogy ha egy bizonyos időt töltötök valaki közelében, milyen könnyen átragad rátok annak közérzete, hangulata – ha tele van negativitással, egy kis idő után ti is ok nélkül feszültek lesztek, más szomorúsága minket is el tud szomorítani; ha viszont valaki nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt és pozitív, gyakran azt mondjuk, hogy szinte árad belőle a jóság, a szeretet, az energia, ami megmosolyogtat bennünket, ami képes feldobni a hangulatunkat – olyan karizmával bírnak, aminek csodálatos a közelében lenni. Ezt nem csak így érezzük, ez valóban így van – az energiamezők valósak és hihetetlen erővel bírnak. Ahogy vibrál a belső világod, olyan módon vibrál minden és mindenki körülötted.

Nem kell Amerikában élni ahhoz, hogy megrázzon, elgondolkodtasson, ami ott történt. Lehet, hogy geográfiai szempontból nagyon messze van, de ott is ugyanazt a levegőt szennyezik vagy éppen tisztítják, gazdagítják tetteikkel az emberek, amit mi itt belélegzünk. 

Azt mondják, naív elképzelés az, hogy egy ember képes a változtatásra. Hogy egy személy tettei, szavai, mindennapi megnyilvánulásai, vibrálásai nem változtathatnak semmit a sok rosszon, a mocskon, ami a világ ereiben fut, mint egy vírusos epidémia. 

Ami szerintem naív, az a mód, ahogyan ezt a feltételezést megközelítjük. 

Egy ember bizonyosan nem fogja meggyógyítani a világ évezredek óta tartó betegségét – talán még egy csoport sem. De nem is erről van szó. Nem erre van szükségünk. Naív az, ha úgy gondoljuk, hogy csak a nagy dolgok lehetnek egyáltalán dolgok. Hogy csak a nagy tettek lehetnek egyáltalán tettek, amiket érdemes figyelembe venni.

A nagy dolgok is csak kicsi, apró, talán mikroszkóppal is alig látható dolgok voltak egyszer. De mindig nőttek, folyamatosan – mindig csak egy kicsit, egy parányit, emberi szemmel nem is láthatót. És még mielőtt bárki észrevette volna, hatalmasak lettek – olyannyira, hogy láthatóvá váltak az egész világ számára. Olyannyira, hogy nem lehetett tovább ignorálni a létezésük.

A nagy tettek is csak a kiteljesedései voltak sok-sok apró gesztusnak, figyelembe sem vett igyekezetnek és megszámlálhatatlan apró lépésnek. De végül mindebből csak a jéghegy csúcsa az, ami látható: a végeredmény, a nagy dolog. 

Nem kell világmegváltó, radikális hajlamokkal rendelkezni ahhoz, hogy tegyünk a változásért. Ahhoz, hogy magunkban hordozzuk azt. Elég az, ha olyan energiát bocsájtunk ki, amilyet érezni akarunk a világban. Elég, ha úgy cselekszünk, hogy azzal segítünk másoknak – a kezeimmel, a szavaimmal, vagy csak pusztán azzal, hogy ott vagyok; nem számít.

Csak a fény számít, ami bennem van, amit adhatok, ami kifogyhatatlan, amit ha ezerszer próbálnak is beárnyékolni, kioltani, én akkor is csak adok, adok, adok. Mert én tudom, hogy ez a fény hatalmasabb minden árnyéknál – minden próbálkozás annak csökkentésére olyan, mint árral szemben úszni: hiábavaló. 

Amit adsz – legyen az jó vagy rossz -, az bekerül a világ körforgásába: hatással lesz valakire, aztán általa mégvalakire, és így tovább: ilyen darabja lenni ennek a nagy egésznek. 

És ameddig vannak, akik fényként ragyognak az univerzum rögös, árnyékokkal teli felületén, amíg vannak, akik mint egy láthatalan köpenyt hordozzák magukon a szeretet, a jóság és a pozitivitás legyőzhetetlen energiáját, addig – ahogy Lin-Manuel Miranda mondta megható beszédében a 70. Tony díjátadón – “love is love, is love is, love is love, cannot be killed or swept aside”. 

Megjegyzés: a Tony Awards egy évente megrendezésre kerülő díjátadó, ami a Broadway színház produkcióit és fellépéseit díjazza. Lin-Manuel Miranda amerikai színész, zeneszerző, aki a Hamilton c. musicalért kapott több díjat is a gálán (amit ő írt, ő szerezte a zenéjét, illetve fel is lépett benne).

Advertisements

2 thoughts on “Egy darabnak lenni az egészben

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s