Képzeld el

Kedden, azaz június 7-én (azaz a szülinapomon, és a blog első szülinapján) az egyik kedvenc zenekarom, a Billy Talent koncertjén voltam a Budapest Parkban (kívánhattam volna ennél jobb szülinapi ajándékot?!). 

13401219_10207157839404506_850667241_n

A koncert előtt eszembe jutott a története annak, hogy hogyan is jutottam el életem első Billy Talent koncertjére. A mai napig egy emlékezetes eset, amire öröm emlékezni. Akkor – 3 éve – a VOLT fesztiválon játszottak. Én azon a héten egy művésztáborban voltam Zsámbékon, aminek pénteken lett vége. A koncert szintén péntek este volt, szóval alapból nem lett volna túl reális az, hogy oda eljussak valahogyan. Emlékszem, mennyit emlegettem néhány ott megismert barátomnak, hogy mennyire szerettem volna menni, illetve hogy mit meg nem adnék azért, hogy ott legyek a koncertjükön. Szerintem már idegesítően sokat beszéltem róla. Aztán egyik délután a szokásos próba közben (különböző kreatív tevékenységekben folytak foglalkozások 2-3 mentorral, én zenén voltam – minden délelőtt és délután zenéltünk, az volt a lényege, hogy a hét végére alkossunk valamit, amit majd a tábor utolsó estéjén előadunk közösen, csoportonként) kisebb szünetet tartottunk, mikor az egyik zenész mentorunk csak úgy mellékesen odavetette, hogy akinek kell VOLT vagy Sziget bérlet, annak tud szerezni ingyen. 

Nem hittem a fülemnek. De tényleg, szükségem volt néhány percre, hogy felfogjam. Ha visszagondolok erre a pillanatra, mindig az jut eszembe, hogy csodák igenis történnek, ha valamit nagyon erősen akarunk. Már ha ez minősíhető annak, de igen: nekem ez akkor egy kisebb csoda volt. 

13401148_10207157839484508_529955189_n

Sokszor és sokan alulértékelik, hogy mekkora erővel bír a vizuális képzelőerőnk, a gondolataink, az, ha valamit nagyon erősen, gyakran és élénken elképzelünk. Mondhatjátok, hogy csupán véletlen, de számomra egyáltalán nem az, vagy legalábbis nem ezt a kifejezést használom rá: ilyen egyszerű a vonzás törvénye. Nem mindig jön be, de amikor igen, akkor ilyen és hasonló hétköznapi (vagy talán pont nem hétköznapi?) csodák történnek. 

Így történt az, hogy 3 éve teljesen spontán heten elindultunk Sopronba egy 4 személyes sátorral. 

Így történt az, hogy még aznap életem egyik legjobb koncertjén voltam.

Így történt az, hogy megérkezéskor nem kellett sorba állnunk, hanem a VIP részlegnél a nevünk bediktálása után Guest feliratú karszalagot kaptunk.

Így történt az, hogy egy izgalmas kaland részesei lettünk.

És így történt az is, hogy beleszerettem ebbe a fesztiválba, ahová idén már harmadszor megyek. 

Szóval, ha egy leckét megőriztem ebből az esetből, az az, hogy: képzeld el. Hogy mi lehetne. Hogy mi lehetnél. Vagy éppen hol lehetnél. Hisz az egyik leghatalmasabb eszköz az álmaink megvalósításában a tulajdonunkban van. Csak meg kell tanulnunk okosan használni azt. 

UI.: amint azt a bejegyzés elején említettem, a Blackbird blog 1 éves lett a héten! Emlékszem, 1 éve a legelső bejegyzésben azt írtam, hogy legyen ez a blog egy utazás. Hogy kíváncsi vagyok merre visz, mit tanulhatok az út során és hogy hol kötök majd ki végül. Hogy remélem ad nektek és nekem is valamit ez az utazás. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon sokat adott. Ahogyan nagyon sokat is tanultam. Nem tudom, merre visz, de azt igen, hogy egy csodálatos út ez – egy olyan, amiről már nem térek le sosem. Mert ez az én utam. Ez az én közösségem. Köszönöm, hogy vagytok és részesei vagytok ennek a fantasztikus kalandnak! ♥  

Köszönöm!Thank you!

Advertisements

5 thoughts on “Képzeld el

  1. Pingback: #hónapzáró: Június + Július – Blackbird

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s