Books

#könyv: Frank Anna naplója

Befejeztem a Frank Anna naplója olvasását (végre! még februárban kezdtem olvasni, de mostanáig félre kellett tennem) és csodálatos egy könyv. Csodálatos egy lélek, csodálatos elme, egy csodálatos lány elképzelhetetlenül zord körülmények között. Az is csodálatos, hogy mindössze 14-15 évesen ilyen érett gondolkozásmódja van valakinek, hogy ilyen éretten és objektíven látja a világot. Ebből a szempontból bele tudtam magam élni Anna szerepébe, mert én is mindig képes voltam ilyen kívülállóként szemlélni a világot, ahogyan én is ilyen komplexen éltem meg belül mindent már régen is.

 Röviden, a történet 1942-ben kezdődik (vagyis ekkor kezdte el írni a naplóját Anna), a 2. világháború idején. Mivel a Frank család zsidó, bújkálásra kényszerülnek. Később csatlakoznak hozzájuk többen is: nyolcan élnek elrejtve a világtól, négy fal között évekig. Az itteni életüket mutatja be Anna, a nehézségeiket, a körülményeket, illetve a kapcsolatokat. Továbbá persze a saját gondolatait, véleményét, érzéseit osztja meg. A naplót 1944 augusztusáig írta, mikoris valaki tudomást szerzett róluk és elfogták őket. A koncentrációs táborokat csak az apja, Otto Frank élte túl, aki pár évvel a háború vége után kiadta lánya naplóját. 

 Anna nagyon lebilincselő mesélő, nagyszerűen meg tudja ragadni a leghétköznapibb dolgokat is – semmi kétség sem fér hozzá, hogy valóban elismert író lett volna belőle. És mégis, ez a könyv, az ő élettörténete bemutatja azt, hogy milyen törékeny is az emberi élet – fájóan az. Ma már mindenki ismeri a nevét világszerte, holott ő nem csinált semmi egyebet, csak azt, ami számára a legtermészetesebb volt. Ha ebbe belegondol az ember, akkor érzi igazán a jelentőségét minden apró, számunkra természetes, hétköznapi dolognak, amit teszünk.. A jelentőségét annak, hogy műveljünk valamit, ami értékes lehet ebben a sokszor értékét vesztett világban.
Anna a korához képest nagy önkritikával és bölcsességgel rendelkezik. Tetszik, hogy szeretett minden dolgot, ami történt vele/benne/körülötte aprólékosan elemezni. És példaértékű a stílusa, ahogyan ír, ugyanis szinte mindent képes történetként előadni – minden hétköznapi beszélgetést, történést -, ahogy az is, hogy képes kifigurázni a körülötte élőket és bizonyos helyzeteket. Ez olyasvalami, amit leckének vettem, ugyanis én is vezetek naplót, de nem ilyen részletesen. Pedig így sokkal több mindenről tudnék írni és remek gyakorlat lenne –  hiszen miről egyszerűbb írni, mint a saját tapasztalatainkról? 
Elizabeth Gilbert jutott az eszembe, akinek szintén a memoárja lett a legnagyobb sikerű könyve – ő írta, de az élet tartotta a tollat. Szóval lecke feladva!
anne.frank_.quote_
Reklámok

#könyv: Frank Anna naplója” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A könyvben nem említik, én is csak utána kutattam, mivel érdekelt engem is – az egyik nő, aki segített nekik bújkálni (a nem zsidó férfiakat szintén elfogták, akik segítették őket, de a nőket nem) eltette és megőrizte remélve, hogy majd egyszer visszaadhatja Annának.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s