A kulcs

Néha minden annyira értelmét vesztett. Minden annyira szürreális. Megválaszolatlan kérdések kulcsra zárt kalitkája minden gondolat. És én keresem a kulcsot, de akármennyit próbálkozok, nem passzol a zárba. Talán nem a jó kulcsot keresem. Talán ez a kulcs nem is megfogható, nem is látható. Nem ilyen egyszerű. Talán ezt a kulcsot sokkal inkább egy metafizikai, ésszerűséggel felfoghatatlan zónában kell keresnem. A belsőmben, a sejtjeim mögött megbújó legapróbb zugokban. Ott, ahol a racionalitás és a tények, minden tudás, minden, ami bebizonyítható – értelmét veszti, nincs többé. Ott van a legbölcsebb tudás mindegyik közül, a legjobb tanácsadó, s egyben a legkaotikusabb rendszer – az érzés, az érzelem. Szívem néma irányítói, lelkem mozgatórugói. Most már tudom, én mindig ezt a kulcsot fogom választani, az élet legösszetettebb záraihoz is. Talán naivitás, talán bátorság – hogy egy szívtelen világban a szívemmel gondolkozok, s az határozza meg minden lépésem. Bármi is legyen, nekem ez az egyetlen lehetséges mód, az egyetlen, amit ismerek, a világ legtermészetesebb dolga. És ameddig hiszem, hogy így jó dolgok születhetnek, jobb dolgokat hozhatok létre, mindössze azzal a puszta érzéssel, ami bennem van, ami folyamatosan növekszik, erősödik – addig ez teljesen rendben van. Addig nem létezik zár, amit ne tudnék kinyitni. Csak időnként emlékeztetnem kell magam, hol kell keresnem a kulcsot.

large (3)

(kép: WeHeartIt)

Advertisements

One thought on “A kulcs

  1. Pingback: A bizonytalanságról – Blackbird

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s