A leghangosabb dal

Már sokat írtam arról, hogy Elizabeth Gilbert mekkora inspiráció számomra. Rendszeresen posztol inspiráló bejegyzéseket Facebookon is, amit mindig elolvasok. Az egyik ilyen nemrégi bejegyzésének az volt a kulcsfrázisa, afféle mantrája, hogy: NEM EZ. Olyan ismerősei történetét írta le, akik látszólag jól éltek, jó helyen voltak, de ők mégis – mindenféle előrelátás, bebiztosított terv nélkül – otthagyták azt az életet, életformát, helyzetet. Mert bár nem volt rossz, és talán együtt tudtak volna vele élni, de egy belső hang folyamatosan azt suttogta: NEM EZ. Nem ez az a munka, amit akarsz csinálni. Mert a fizetés talán megfelelő – lehetne jobb is, de semmiképpen sem rossz, vagy legalábbis ez egy biztos pont -, de nem ez az, amit igazán csinálni akarsz. Vagy legalábbis nem itt és nem ebben a közösségben. Mert lehet jók a jegyeid, de időközben rájössz: nem ez az, amit tanulni szeretnél. Nem ez az, amiben ki tudsz bontakozni. Mert lehet jó ebben a kapcsolatban lenni – vagy legalábbis jobb, mint egyedül, mondod magadnak -, de nem az, amire/akire valóban vágysz. Tudjuk és érezzük, hogy EZ NEM AZ, de azt mondjuk majd később, majd néhány hónap, év múlva. Mert nincs másik állás kilátásban. Mert nem is tudod, mi az, amit szivesebben tanulnál. Mert nincs másvalaki jobb kilátásban, vagy mert nem akarsz egyedül lenni. Nincsen semmi biztosítás. Csak az érzés, hogy NEM EZ. És ez több, mint elég ok. Nem kell tudnod a második lépést.

23838a6c9e19d906bb51264d20112987

Tudom, milyen a NEM EZ érzés. Olyan, mint egy bosszantó kis ördög a válladon, ami minden nap, minden órában a szemedre hányja: “nincs okod semmi panaszra, akkor mégis miért nem vagy elégedett? Mások sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint te, sokkal valósabb problémáik vannak, mint neked – na ők panaszkodhatnak. De te?” Nem tudom, mi fáj jobban: a keserű íz, hogy így érzel, vagy a folytonos küzdelem magaddal, mert nem ismered be, hogy EZ NEM AZ, ez nem mehet így tovább. 

Tudom, milyen nehéz elsétálni egy helyzet elől, ami nem rossz, csak éppen átkozottul NEM AZ – nem az, amit csinálnod kell; nem az, ahol lenned kell; nem az, amire az időd és energiád jelentős részét fordítanod kell. Nehéz, mert tudod, hogy nem maradhatsz ott, ugyanakkor azt sem tudod, merre tovább – nem kis bátorság kell ahhoz, hogy otthagyd a megszokottat, a biztosat, és kilépj az ijesztően nagybetűs ismeretlenbe. Mindig kockázattal jár. Én kockáztattam. És megérte.

Mert bár nem mondhatom a jelenlegi helyzetre azt, hogy EZ AZ, de legalább annyit igen, hogy ez már jobb, ez már folyamat az AZ felé, ez már jó út, amit most taposok ki a bizonyos AZ felé. 

És hogy mi az én nagy “AZ”-om? 

large (12)

Őszintén? Nem tudom. 

Nem tudom, mert minden amit tudok, az a következő lépés; nem a második, vagy a tizedik. És ez nem azt jelenti, hogy céltalanul bolyongok: teljesen konkrét céljaim vannak, és nagyon sok. De a végső kifejlet úgyis egész biztosan teljesen máshogy fog kinézni, mint ahogy azt most elképzelem. Nem érdemes arra koncentrálni. Minden, amit teszek, hogy folyamatosan dolgozok ezeken a célokon, teszek értük, beleadom a szívem-lelkem. Mert ez az egyetlen lépés, amit előre láthatok és alakíthatok.

Szóval ne tervezd meg előre az összes lépést: felesleges, az élet úgyis keresztbe húzza a számításaid. Elég, ha az elsőt vagy épp a következőt tudod – az majd magától visz az úton. 

963aa039a229ff6cd044e81fc887736e

Én is beterveztem, hogy annak rendje szerint fősulira megyek (már kezdjük ott, hogy nem is oda vettek fel, ahová szerettem volna – bár ugyanaz a szak -, hanem oda, ami csak a “szükség esetén” terveim közt volt, pedig tényleg nagyon hittem, hogy sikerülhet bejutni arra az egyetemre, hiszen mindenem megvolt hozzá; de ez már a sokadik lépés volt, és nem lettem volna olyan csalódott, ha már akkor elfogadom a tényt, hogy van, ami nem az én befolyásom alatt van), jó jegyeim lesznek, tök simán fog menni, elvégzem, lesz egy diplomám egy jól kereső szakmához – úgy, ahogy lennie kell.

Csakhogy az, ahogy lennie kell, nem mindig egyenlő azzal, amiről te meg vagy győződve, hogy lennie kell. Többnyire nem. Szóval ne fojtogasd a sorsot.

Minden jól is ment, azt leszámítva, hogy.. NEM AZ. Az a halk, de éles hang. Persze nem hagytam ott a sulit, csak szakot váltottam, és ugyanott folytattam, de valami akkor is megváltozott. És én annyira hálás vagyok érte.

Most már tudom, mit kell csinálnom. Most már egész biztos. És nem lenne ilyen erős benne a hitem, ha nincs a “NEM EZ” pillanat (vagyis inkább hónapok, de mellékes). 

Ugyanez a helyzet anyummal, akire nagyon büszke vagyok, hogy megtette ezt a lépést (neki a munkahelyéről van szó). Ő hallgatott arra a bizonyos belső hangra. Ahogyan én is. És úgy gondolom, bölcsebb tanácsadó nem létezik. Legalábbis számomra nem. Ez a hang lehet halk, lehet mindössze suttogás, vagy egy alig hallható hümmögés – de ott van. Ne nyomd el, hanem hozd a felszínre. Adj hozzá egy erőteljes melódiát, és kezdd el énekelni a dalt, ami benned van – most azonnal. 

724c5c8da21460b825774c692de48436

(képek forrása: Weheartit, Pinterest)

Advertisements

2 thoughts on “A leghangosabb dal

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s