#hónapzáró: Március

Ha visszagondolok a márciusra, ami számomra kétségívül 2016 eddigi leggyorsabb hónapja volt, 3 dolog jut eszembe: suli, blog, meg a szabadidőm többi része, amit úgy tudnék illusztrálni, mint egy a cirkuszban vékonyszál kötélen egyensúlyozó akrobatát, aki amatőrként bevállalta a mutatványt, és mindenki feszülten nézi, hogy hogyan hajtja végre azt, ami nyilvánvalóan meghaladja az erejét. Sokat kibillent egyensúlyából, de végül nem esett le. Hogy mit értek ez alatt?

Meg kellett szabnom, hogy akkor most mik a prioritásaim, bizonyos dolgokat meg félretenni egy kicsit (ilyen az online kurzusok, Duolingo), és a suli mellett csak azokra a jelenleg legfontosabb dolgokra koncentrálni: ez pedig a blog/írás és a mozgás.

• Márciusi eufóriumok •

► filmek: How To Be Single – imádtam! Tuti hangulatfokozó.. illetve erős buli- és kalandvágy fokozó. (Vagy ez csak rám volt ilyen hatással? Upsz.) De ez van most – sokat akarok szórakozni, őrültnek lenni, nem túlgondolkodni. Valahogy sosem tudtam még korlátok nélkül “megélni” ezt az énemet. Pedig ez is épp annyira valós, mint az összes többi oldalam. Csak úgy érzem, valahogy mindig visszatartottam. Túlgondolkodás, félelem, bátortalanság.. most már nem bírnak felettem akkora hatalommal. Már én irányítok. Nagyon tetszett az is, hogy rávilágít a tényre, hogy milyen fontos megtanulnunk egyedül is lenni, egyedül csinálni dolgokat, időt tölteni saját magunkkal is – hisz ez a legfontosabb kapcsolat.

A Beavatott széria: A hűséges 1. rész – imádom Veronica Roth fikció-trilógiáját, szerintem idáig az összes rész filmes változata is nagyon jóra sikeredett. De ennek ellenére az utolsó filmet nem várom, aki olvasta a könyvet, az tudja miért. Érdemes megnézni, mert 1) remek sztori 2) nagyon lehet rajta izgulni, ebben a részben is van akció bőven 3) mert THEO JAMES 4) mert félmeztelen Theo James.

Prága: a hónap második hétvégéjét töltöttem itt. Aki járt már ott – vagy éppen ott tanul/él – az alá tudja támasztani azt a benyomásom, hogy ez a város elbűvőlő, gyönyörű és hangulatos (ezt a képek is bizonyítják): ez volt az első alkalom, hogy itt voltam, de egész biztosan nem az utolsó. Ahogy meg is jegyeztem, miután hazaértem: Prága egy bimbózó szerelem, és ez a románc még csak most kezdődőtt. És nem csupán sztereotípia, a helyiek rendkívül kedvesek (hazai viszonyokhoz képest extrémen). A belvárosban, tehát a fő turista központban főleg angolt és más idegen nyelveket lehet hallani, csehet csak elszórtan. 

This slideshow requires JavaScript.

 

This slideshow requires JavaScript.

► Szabó Balázs Bandája koncert Prágában

• március blogtéren •

  • 2 blogos elismerésben is volt részem: a Nap Bloggere voltam a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége jóvoltából, illetve a Pergamenre hányt szavak ismét megtisztelt, ezúttal Az év felfedezettje díjjal: http://bit.ly/22x0RYg
  • tavaszi nagytakarítást tartottunk ott, ahol arra a legnagyobb szükség volt: http://bit.ly/1N3KxFp
  • és tükröt tartottam magamnak, őszintébben, mint valaha: http://bit.ly/22A6uoC
  • már 90 fős a csapatunk Facebookon! (tudom, hogy ez alapvetően nem sok, de nekem AZ. Ti vagytok a legjobbak!)

És amit a legjobban imádtam márciusban, az kétségkívül az, hogy végre teljesen kitavaszodott!

This slideshow requires JavaScript.

A képen látható dolgok látványa ilyen érzéseket generált bennem (ezt a rövid bejegyzést a blog Facebook oldalán tettem közzé néhány hete):

Ti is szerettek néha csak úgy megállni és csodálni azt, ami körülvesz titeket? Azokat a teljesen hétköznapi dolgokat, amiket általában észre sem veszünk.
Vannak napok, amikor nincsennek nagy céljaim az adott napra, mert éppen sok feladatom van egyébként is, és csak rohanok. De azért egyetlen célom ilyenkor is van, ami ezekre a napokra épp elég nekem: megélni minden pillanatot olyan intenzíven, ahogy csak lehet. Ott lenni a pillanatban, mindegy mennyire jelentéktelen. Ott lenni és érezni, magamba szívni, uralni azt. Érezni a 60 másodperc minden apró rezzenetét, mozdulatát; hagyni, hogy az a legmélyebb sejtjeimbe hatoljon. Átölelni a csillagsebességgel elszáguldó pillanat mivoltát, majd elengedni.
Nem minden nap különleges, de minden napban találok valami különlegeset. Ma például ilyen volt a tavasz első igazi megnyilvánulása: az ibolyák, a víz gyémánt-ragyogása, fölötte s mellette a galambok barátságos köre, a nap szívmelengető sugarai. Csak néztem a vizet, és ahogy a gyémánt-illúzióban megnyilvánuló nap tükröződése kirajzolódott a szelíd áramlaton, olyan volt, mintha különféle alakzatok öltenének formát benne: ahogy a víz folyamatosan haladt előre, azt a benyomást keltette, mintha egy hatalmas misztikus teremtmény vágott volna utat magának nagy büszkeséggel, gyémántpikkelyei pedig beragyogták az egész folyót – úgy, ahogy a szívem is.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s