Blog Award

A Nap Bloggere voltam + Az év felfedezettje díj

Az elmúlt 2 hétben két megtiszteltetésben is részem lehetett: a nagyszerű Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége csoportban március 8-án én lehettem A Nap Bloggere, ahol bloggertársaim tettek fel nekem kérdéseket; és egy újabb díjat kaptam Evelintől – egyik kedvenc könyves bloggeremtől -, mégpedig Az év felfedezettje díjat. Ezúttal is hatalmas köszönöm Evelinnek, illetve a lányoknak is a kérdésekért! 

Nap Bloggere kérdések:

ARTS & CRAFTS

A blogod beköszönésében azt írod, hogy mindig az életed része volt az írás. A fióknak és magadnak írtál a blog elindítása előtt, vagy esetleg megjelent valahol valamilyen írásod korábban?

Nem jelent meg írásom korábban sehol sem, szóval igen, tulajdonképpen csak magamnak írtam, legalábbis abban az értelemben, hogy senki más nem látta/olvasta az írásaimat. De viszont abban az értelemben sohasem éreztem azt, hogy csak magamnak írok, hogy egyedül magamnak is szántam volna azokat – nem, mindig ott volt a vágy, hogy megosszam másokkal. Ezért jött létre a blog. 

Mit gondolsz, hogyan lehet kitűnni a személyes blogok tömegéből?

Úgy, hogy teljes mértékben felvállalod magad. Nem csak a napos, cukormázzal bevont oldalát az életednek, hanem a legnagyobb félelmeidet is, a hibáidat, a kétségeidet – és azokra építesz. Mert ez az, ami a legjobban rezonál másokkal. Amikor nem próbálsz kialakítani egy képet magadról, ami csak itt létezik, hanem őszintén, maszkok nélkül mutatod magad a nyilvánosságnak. Nagyon fontos, hogy benne legyen a személyes történeted – hogy ki az, aki a sorok mögött van, honnan indultál, mik a céljaid, mik a  kudarcaid, az örömöd, a bánatod. És mindeközben nem egy egyszemélyes kultuszt kívánsz kialakítani magad körül, hanem egy közösséget, melynek te vagy a katalizátora, de ugyanúgy szerves része minden olvasó is. 

Szerinted a Blackbird mitől más, mint a többi személyes hangvételű blog?

A fentebb említett dolgok miatt, de elsősorban amiatt, ami miatt minden személyes hangvételű blog más: hogy én vagyok mögötte, és nem más. Az én gondolataim, érzéseim személyes kis univerzuma, amely nem egyezik senki máséval. Mindig úgy gondolom, hogy az, aki olvas engem, az belőlem kap egy kis darabot – kicsit belép ebbe a másik világba, sétálhat benne, le is ülhet, vagy megpihenhet, élményekkel gazdagodhat -, aztán csak remélni tudom, hogy miután távozott, azt gondolja: még nem volt elég, többet akarok látni. 

Tudtál olyan őszinte maradni az írásaidban, ahogy azt eltervezted az induláskor?

Nem csak hogy olyan őszinte tudtam maradni, de sokkal őszintébb lettem. Most már nem érzem azt, hogy lennének bármiféle határok, és egyre több mindent vagyok képes itt megosztani. Sokkal több mindent be merek vállalni – sőt, érzem a szükségét, hogy bevállaljak bizonyos dolgokat, hogy egyre tovább és tovább feszegessem a határaimat -, olyanokat is, amikre régen talán azt mondtam volna, hogy “nem, ez túl személyes”, “vajon mit gondolnának mások, ha ezt tudnák?”. Ilyen már nincs, most bármit is posztolok, csak annyit gondolok: igen, ez is én vagyok. Ha tetszik, annak örülök, ha meg nem, nem számít. 

Az, hogy angolul is írsz minek köszönhető?

Annak, hogy az angol nyelv nagyon közel áll hozzám, szinte már olyan, mint a második anyanyelvem. Szeretném, ha minél több emberhez eljutna, amit csinálok, ennél univerzálisabb nyelv meg ugye nem létezik. Ez az egyik ok, a másik pedig az, hogy nekem is nagyon jó gyakorlat, ugyanis nagyon sokat fejlődnek általa az angol írói képességeim, hova tovább, egyre természetesebbé válik. És mindig tanulok vele valami új kifejezést, frázist, szlenget, ami még egy plusz. Az igaz, hogy így minden bejegyzés megírása kétszer annyi időt vesz igénybe, de megéri. 

Tudom, hogy a mindennapjaid adják az ihletet általában, de van olyan dolog, ami különösen inspiráló a számodra?

Alapvetően az emberi elme működése – érdekel a tetteink mögötti pszichológia, az állandóan ismétlődő minták, és az ezeken való változtatás. Ugyanez igaz az érzéseinkre is. Bizonyos szempontból nagyon introvertált személy vagyok (de alapvetően nem), mert mindent nagyon mélyen és intenzíven élek meg belül. Szeretek minden érzést, gondolatot analizálni, bizonyos módon “dolgozni” velük. 

Mi/ki inspirál?

Ha személyek, akkor elsősorban azok, akik körülvesznek – szeretném belevonni mások történetét is az enyémbe. Rajtuk kívül pedig van pár személy, akikre személyes mentoromként tekintek: ilyen Elizabeth Gilbert, John Green, Amy Young vagy Gretchen Rubin. Minden, amit csinálnak, hatalmas inspiráció számomra. Ha pedig mi, akkor a természet – néha csak arra van szükségem, hogy kimenjek sétálni vagy bármit, amit kint csinálhatok, és magamba szívjak mindent, ami körülvesz. A természetben egy olyan megmagyarázhatatlan és erőteljes energia van jelen, amitől a gondolatokat nem kell kergetnem – ők jönnek hozzám. Továbbá könyvek, podcastek, youtube videók,… szinte BÁRMI. 🙂

Az év felfedezettje díj kérdései:

Szabályok:
1. Köszönd  meg a díjat annak, akitől kaptad, és linkeld be a blogját!

2. Válaszolj öt kérdésre, ami a díjhoz jár!
3. Olvasd el az első öt fejezetet, illetve az utolsó fejezetet annak a blogján, akitől a díjat kaptad!
4. Mondj véleményt a blogról!
5. Írd le, kiknek ajánlod a blogot!
6. Küldd tovább a díjat 5 embernek, de figyelj arra, hogy egy blogger/bloggerina csak egyszer kaphatja meg!

67441-fbborito-winter

1. Miről szólt az első írásod/történeted/novellád, és mikor írtad?

Az első írásaim “dalszövegszerűségek” voltak, és kb. 12-13 évesen kezdtem el őket írni. Nem találnátok ki, miről szóltak elsősorban.. nagyon klisé, igen: az első szerelem (vagy legalábbis annak a benyomása), az első fellángolások, paradox érzések.

2. Milyen érzések töltöttek el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon?

Az első bejegyzés közzététele nagyon vegyes érzésekkel járt, ami úgy gondolom természetes, mert nem tudtam, hogyan reagálnak majd mások rá, vagy hogy reagál-e egyáltalán valaki rá, hogy tetszik-e majd másoknak. De aztán az első pozitív visszajelzések után ez az érzés határozottan örömtelivé vált. 

3. Ki írta az első kommentet a blogodhoz, és mi volt az? Mire gondoltál, amikor elolvastad?

Ez vicces. Egy számomra ismeretlen lány írta, aki csupán felhívta a figyelmem egy hibásan lefordított német szóra a Papírvárosok könyvajánló kapcsán. Persze örülök, hogy felhívta rá a figyelmem, de azért gondolhatjátok: kezdő blogger, a 3. bejegyzése meghozza az első kommentet, izgatottan nézi meg, erre.. hát, nem éppen az, amire számított. 😀 Ugye így nem kell leírnom, hogy mire gondoltam? De ilyen is van. Aztán az első “igazi” kommentet – úgy igazi, hogy véleményt is nyilvánít ki – egy barátnőm írta a Wanderlust c. történetemhez, aki szerint ez az eset nem véletlen volt, sokkal inkább a sors műve.

4. Mi ihlette a történetedet? Honnan jött a blogod alapötlete?

Az alapötlet még évekkel ezelőtt jött, mindig is nagyon vonzott a blogolás. Olvastam más bloggereket is, és nagyon tetszett, amit csinálnak. Tudtam, hogy több van bennem annál, hogy csak a “fióknak írjak”, ahogy azt Enikő, az egyik kérdező megfogalmazta. És hát, minden megér egy próbát, nem? 

5. Mit jelent számodra az írás?

Ezt már egyszer sikerült szavakba öntenem, úgyhogy most csak ismétlem magam, illetve másolom: Hogy mi nekem az írás? Hatalom. Egy láthatatlan erő. A legfontosabb utazás – kívül és belül. Felfedezés. Részem. Amikor írok, nem igazán gondolkodok. Mert nem az eszemet használom közben, sokkal inkább a szívemet. Papírra vetek mindent, ami ott lapul és így egy részem benne van minden leírt szóban, egy kicsit magam adom oda annak, aki azokat olvassa. Ha írok, kikapcsol minden és hagyom, hogy a kezem, a tollam új útra induljon, és közvetítse azt a néma hangot, ami bennem szól minden alkalommal, ahogy elkezdem. Úgy részem ez, mint a szemem, a szám, és minden, ami én vagyok. Olyankor nem egyszerűen írok, hanem én vagyok az írás.

A Pergamenre hányt szavakról:

Ahogy azt a bevezetőben is írtam, ez az egyik kedvenc könyves blogom, mert 1) szeretem Evelin stílusát, annyira jó olvasni 2) a könyvek, melyekről ír, műfajilag is elég változatosak 3) engem megtud győzni, hogy mit érdemes olvasni, vagy éppen mit nem 4) akkor is szeretem olvasni a bejegyzéseit, ha az adott könyv kifejezetten nem is érdekel, mert 5) nem is a könyv érdekel, sokkal inkább az ő véleménye. Kell ennél több? Nyomás, és gazdagodjatok ti is egy grafomán csodás gondolataival! 🙂

Díjazottjaim: The World Of Ildiko

Girl Power! blog

Tisztakék

Zsákból Macska

A cup of my life

8337123647293d4f37ed2b24028ac58b

Képek forrása: Pinterest, Weheartit

Advertisements

5 thoughts on “A Nap Bloggere voltam + Az év felfedezettje díj

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s