#tükörtartó: Gondolathalászat

Mit érzel most?

Kérdeztem magamtól. Igazából nem terveztem erről írni, csak amolyan bemelegítési gyakorlatnak szántam az íráshoz (igen, ilyen is van, ha éppen nem tudok miről írni, olyan brainstorming féle), de aztán úgy döntöttem, hogy ezt megírom. Hogy mit érzek. Igazából. És így jött az ötlete egy új “sorozatnak” itt a blogon (csakúgy, mint a hónapzárók) – Tükörtartós bejegyzések. Ahol a leírtakkal tükröt tartok saját magamnak.

A fura ebben az, hogy amikor megkérdeztem ezt magamtól, egyből a rosszabb dolgok, a negatív gondolatok, vagy azok, amiket nem feltétlenül tudok kontrollálni juttak eszembe. Ha valaki a válaszaimat olvasná mindenféle magyarázat nélkül, azt gondolná: hú, veled valami biztos nincs rendben. Pedig de. Minden rendben van. Soha nem volt még semmi nagyobb rendben Veroniföldön. 

Ez egyébként egy nagyon jó módja az önvizsgálatnak, feltenni ezt az egyszerű kérdést és hasonlókat: Mire vágysz? Mire van szükséged? Mitől félsz? Miért félsz tőle? A válaszok sokszor saját magunkat is meglephetnek, ha valóban őszinték vagyunk. Engem is kicsit meglepett, ugyanis több jó dolgot érzek, tapasztalok, gondolok, mint rosszat, mégsem azok kerültek először papírra (persze ennek köze lehet az írás terápiás jellegéhez: a rossz dolgokat mindig jobb leírni és valamilyen szinten otthagyni, a jókat meg bizonyos mértékben mellőzzük, ha ilyen lelkiszemetelésről van szó, pedig nem lenne jobb azokat is lejegyezni, hogy ha éppen nincsennek jelen az életünkben, ilyen módon visszataláljunk hozzájuk?) De így működik az agyunk, nem? Amikor a jó dolgok iránti hála tengerében lubickolunk, akkor is sikerül kifognunk azt a néhány (egyébként jelentéktelen) negatív gondolatokat, érzéseket képviselő halat. Pedig ilyenkor csak élveznünk kéne a víz melegét, nem pedig halászni. Azt akkorra kéne hagynunk, amikor külső erők befolyásolhatatlan áramlatával  átsodródunk a rossz dolgok jéghideg vizébe: ott logikusabb pozitivitás-halakra vadászni, nemde? (Néha már nekem is nevetnem kell a saját hasonlataimon. Pozitivitás-halak, most komolyan? Ezt nem vállalom fel.) Na de értjük a lényeget, nem?

large (6)

De akkor most hadd elemezzem a gonosz halakat (számszerint kettőt): 

  1. Ez lepett meg a legjobban. Bár nem meglepő, hogy az első gondolat a mit érzel most? kérdésre pasikkal kapcsolatos. Most csak így általánosságban, nem fogok konkretizálni, ezért a többes szám. Erről az jut eszembe, hogy az Eat, Pray, Love-ban volt egy rész, amikor az írónő egyik pszichológis barátnője mesélt neki arról, hogy egyszer arra kérték, tartson konzultációt egy csoport bevándorlónak, menekülteknek – megrémítette őt a feladat, ugyanis ezek az emberek szörnyebbnél szörnyebb dolgokon mentek keresztül (népirtás, éhezés, a családjukat a szemük láttára gyilkolták meg, éveket töltöttek táborokban), nem tudta mit kezdjen ennyi szenvedéssel, félt, hogy nem tud segíteni rajtuk. Erre ő is teljesen meglepődött, miről kérdezték őt ezek az emberek: “Találkoztam egy fiúval a táborban, azt hittem szeret, de mikor más hajóra kerültünk, összejött mással, azt állítja, hogy csak engem szeret és folyton hívogat, de összeházasodtak, mit csináljak? Még mindig szeretem” és hasonló jellegű panaszok hangzottak el.

De hát ilyenek vagyunk mi mindannyian. Részegek a szerelem gondolatával. És ha ezerszer is kiábrándít ez a fajta illuminált állapotot előidéző anyag, akárhányszor mész el rehabra, úgyis újra berúgsz – mert ez egy ilyen körforgás. 

Én is olyan vagyok, mint akárki más. Olyan vagyok, mint te. Ugyanazokkal a buta vágyakkal és szükségletekkel. Szeretek szingli lenni, ugyanakkor néha meg szeretnék nem az lenni. Ez okés. Ahogy a The Smiths is énekli: “I am human and I need to be loved, just like anybody else” – hát így valahogy. Ez a beismerés még nem tesz engem gyengévé, azokat sokkal inkább, akik nem képesek beismerni ezt a szimpla tényt – hogy szeretésre van szükségünk testileg és lelkileg is -, hanem folyton-folyvást hangoztatják, hogy: “Nekem nincs szükségem pasira, független erős nő vagyok.” Ja, meg egy Beyoncé számból pottyantál a földre. Hát, rossz hírem van: ha nem tudod egy kapcsolatban is fenntartani a személyes függetlenséged meg ezt a státuszt, akkor inkább sajnállak, mint csodállak. “Nekem nincs szükségem barátnőre, nem akarok komoly kapcsolatot.” Akárhányszor valaki valami ilyesmit mond, mindig az az érzésem, hogy ezzel a magabiztos tagadással csak az ellenkezőjét bizonyítják. Mármint, ha valóban így lenne, akkor ezt elő lehetne adni egy kevésbé védekezést kinyilvánító kontextusban is. Csak úgy mellékesen..

Én nem állítom, hogy nincs szükségem kapcsolatra. Ahogyan azt sem, hogy szükségem van egyre. Inkább csak azt, hogy nyitott vagyok. Másra is, ugyanúgy, ahogy magamra is. Sokan alábecsülik a saját magukkal való kapcsolatot – pedig itt kezdődik minden más jellegű kapcsolat is.

large (9)

2. Ez többé-kevésbé az írással kapcsolatos, de ugyanúgy lehet egy lapon említeni a fentebb említett “ön-kapcsolattal” is. Belegondoltatok már abba, hogy naponta hány gondolat fordul meg a fejünkben? Több ezer. (Ezt nem csak úgy mondom, ezek valós statisztikák.) Ezeknek a nagy részét nem is tudatosítjuk. Leginkább úgy szeretek írni, hogy magamból, a saját gondolataimból indulok ki és mikor feltettem a mit érzel kérdést, nyugtalanított az, hogy ennek a tartalombányának (mellyel mindannyian rendelkezünk) csak egy icipici töredékét tudom megragadni. Néha sikerül, de nagyon sokszor nem. Olyankor ez valahogy így néz ki: “Mire gondolsz most?” kérdezem magamtól, ha nem tudom, miről írjak. És a válasz: Semmire. “Na, gyerünk, próbálkozz jobban, agy!” Oké.. ööö, pizza. De régen ettem pizzát. “Ne szórakozz velem, most komolyan!” Oké, bocsi. Megpróbálom. Sültkrumpli. Sültkrumplit is régen ettem.”

Baszki. Ez néha nehezebb, mint gondolnátok. Na nem mintha én akarnék a 21. századi Virginia Woolf lenni, de ez egy remek írási gyakorlat. Csak ne csináljátok éhesen.

Épp találtam egy idézetet írás/gondolkodás közben, ami tökéletesen illusztrálja, hogy mi is a lényege ezeknek a Tükörtartós bejegyzéseknek: “Bizonyára érzelmi régész lehetek, mert folyamatosan a dolgok gyökerét keresem, főleg a viselkedés gyökereit és hogy miért érzek bizonyos módon bizonyos dolgok iránt.” 

Szóval ilyen lesz ez: kicsit régészkedek a belsőmben, a gondolataimban, az érzéseimben, megpróbálok minél mélyebbre ásni, ti pedig Olvasók, részesei lehettek: hátha Ti is találtok valamit a kutatás során.

you-need-to-learn-how-to-select-your-thoughts-just-the-same-way-you-select-your-clothes-every-day.-this-is-a-power-you-can-cultivate.-elizabeth-gilbert.jpg

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s