Feelings · Love · Personal thoughts · Self-growth · Under my skin

The harm in waiting

People say good things are worth the wait. But what if the actual waiting makes us bitter, makes it hard to enjoy the object of our constant waiting when it finally arrives? Because you feel that it’s somehow too late. I’m not saying that things has a precise delimited time, when they are ought to happen. They don’t. Feelings don’t have an expiration date. But sometimes it feels like they actually do. We are all familiar with the saying, that the longer you wait for something, the bigger value it will have for us.. That’s all well and good. And I’m not excluding the possibility of it being true. Probably it can be true. But there’s this other case.. when waiting results in its clear opposite. When our approach to the desired object becomes more.. objective. Unemotional. Down-to-earth. So when facing such a situation, we should always ask ourselves: is it really worth it? The time, the energy? Or we only cherish an illusion? (Which is the graveyard of all desire.) Can I be a hundred percent sure that it will make up for all my patience and devotion? If the answer for any of these questions sounds like NO or (in the worse case) I DON’T KNOW, I’M NOT SURE.. Don’t wait. Just go ahead and never look back. Of course it takes some risk as well. But I honestly think, that this kind of risk is still far more better, than the risk of waiting without any reward. 

The former is like knowing that sometime in the unknown future you will get a present, or perhaps you already have it in front of you, but you cannot open it without permission to do so. You can only observe it from the outside – and it drives you crazy. What could be in it? You’re dying to know. Then one day you get bored from waiting and leave the unwrapped gift on the ground. You feel sorry for never finding out what could have been in it, but not long enough, because you were brave enough to take the risk – and as a reward you get many-many other gifts later. Gifts, which are free to open whenever you like. No permissions. After a certain time you get so many wonderful presents, that you are concerned, that the one left behind you couldn’t be so special neither. 

The latter goes like this. You are loyal to the mystery lying in front of you. You are convinced that you got it for a reason – so if you’ll be patient enough, you will get the permission and you won’t be disappointed with what you find for sure. You believe that this present was simply made for you. There’s no doubt. So you wait – you’re so hooked on the mystique of this thing, that you completely forgot about the many – easily accessible – presents out there. And you keep on waiting. But you still can’t open it. You only come to realize the sad truth, that you might never get that freaking permission to open it, when.. you feel you’ve lost all your faith in this thing you blindly loved. When it hits you, that all this time something was growing deep inside you – an illusion. Which now turned into a weight in your inside. And all the space you’ve reserved for that present in your heart remained there – empty, blank. 

large (4)

Azt mondják, a jó dolgokra érdemes várni. De mi van, ha végül épp a végtelen várakozás tesz minket keserűvé, s nem tudjuk igazán élvezni a várakozás tárgyát megjöttekor? Mert valahogy elkésett. Nem mintha a dolgoknak lenne egy behatárolt ideje, hogy márpedig ennek ekkor kell történnie. Az érzelmeknek nincs szavatossága. De néha olyan, mintha mégis lenne. Ugye azt mondják, hogy minél többet várunk valamire, annál jobban tudjuk azt értékelni később.. Ez mind szép és jó. És nem zárom ki a lehetőségét, hogy ez lehet igaz. Bizonyára lehet. De van a másik eset.. amikor a várakozás ennek pont az ellenkezőjét eredményezi, bizonyos módon tárgyilagosabbá teszi a hozzáállásunk a várakozás, vágyakozás tárgyához. Szóval, mielőtt ilyen döntés elé kerülnénk, érdemes feltenni a kérdést: biztosan megéri? Mindazt az időt, energiát? Vagy csak egy illúziót táplálunk? (Az illúzió a vágyak temetője.) Biztos lehetek abban, hogy az eredmény teljes mértékben kompenzálja az én türelmem és odaadásom? Ha bármelyikre a felsorolt kérdésekből a válasz úgy hangzik, hogy NEM vagy (mégrosszabb esetben) NEM TUDOM, NEM VAGYOK BENNE BIZTOS.. Ne várj. Menj előre, és ne nézz hátra. Bizonyos rizikóval jár ez is. De úgy gondolom, még mindig jobb fajtája ez a rizikónak, mint a jutalom nélkül hagyott várakozás kockázata.

Az előbbi olyan, mintha tudtad volna, hogy a bizonytalan jövőben kapni fogsz egy ajándékot, sőt, talán már előtted is van, de nem bonthatod ki, amíg engedélyt nem kapsz rá. Csak kívülről szemlélheted, és ez az őrületbe kerget téged. Vajon mi lehet benne? Aztán egy nap megunod a várakozást, és otthagyod a kibontatlan ajándékot. Sajnálod, hogy talán sosem tudod meg mi lesz benne, de nem izgat túl sokáig, hiszen bátor voltál, vállaltad a kockázatod – és jutalmadként megannyi ajándékot kapsz a továbbiakban, melyek rendellkezésedre állnak és senki sem korlátoz téged kibontásukban. Egy idő után annyi szép ajándékot kaptál már, hogy úgy gondolod, az sem lehetett különb, mint ezek.

Az utóbbi viszont olyan, hogy hűséges vagy az előtted heverő misztériumhoz. Ugyanis meg vagy győződve, hogy okkal kaptad – így ha elég türelmes leszel, megkapod az engedélyt és a benne rejlő talány egész biztosan nem fog csalódást okozni. Szentül hiszel benne, hogy ezt az ajándékot kimondottan neked szánták. Így vársz – annyira a rabja vagy a rejtélynek, a titokzatosnak, hogy eszedbe sem jut a többi – minden bizonnyal könnyebben megkapható – ajándék odakint. És vársz. De nem bonthatod ki. Azt, hogy az engedélyt talán sosem fogod megkapni, akkor tudatosítod, amikor először érzed, hogy.. már nincs egy cseppnyi hited sem ebben a dologban. Hogy valamiféle megmagyarázhatatlan dolog folyamatosan növekedett benned – az illúzió. Amely most csak egy súly. Ami benned ragadt. Mindaz a hely, amit az ajándékodnak tartottál fenn – ott maradt, kitöltetlenül.

large (2)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s