Living the Big Magic

The person, whose work inspired me the most in 2015 is definitely Elizabeth Gilbert. Her new book called Big Magic, her podcast, her TED talks and other talks, even her Facebook entries – are extremely powerful and inspiring. She is passionate (or rather, passionately curious) about creativity, creative life and everything connected to it. In Big Magic, she introduces her own creativity-philosophy, which has become my creative bible since than. Why? Because of the following amazing thoughts.

Creative life – a stubborn jewel-hunting deep inside us

So, what sort of life a creative one is? Not the one, in which we make our living by art, neither the one, which we sacrifice for art. Creative life is the one led by curiosity, rather than fear.

“So this, I believe, is the central question upon which all creative living hinges: Do you have the courage to bring forth the treasures that are hidden within you?”

Because we all have dozens of them. This is creative life – the striving to discover these jewels. To look for them stubbornly and unstoppably. To create for the pure pleasure of it. Not by the purpose of achieving something (this is just the bonus), but by the purpose of satisfying ourselves and to pursue your life’s prime mover.
Courage vs. fear
The creative form of living is accompanied by a lot of fear – as any other form of living. As anything else. We are afraid that we cannot make money with our creativity (that’s probably the top fear). We are afraid that we haven’t created anything good so far. We are afraid that we won’t be good enough. The only -quite obvious- way to beat fear is to do what you are afraid of. That’s the only way to get rid of it. But is it good if we try to eradicate it completely? No, and it’s not even possible, because there’s the kind of fear which is necessary for us to survive (from purely evolutionary reasons, we don’t have fear in our DNA by mistake, it’s kind of a beneficial thing sometimes). This fear is good, we need it. But we don’t need fear to express our creativity. But regardless of that, it will always accompany every creative process – they are connected in a way, if we would attempt to eradicate fear, we would eradicate creativity as well. So we needn’t kill fear – rather, we need to collaborate with it.

“It seems to me that the less I fight my fear, the less it fights back. If I can relax, fear relaxes, too.”

Thinking thoughts

Thoughts are existing energies – they have their own consciousness and will and they are driven by one simple purpose: to show up. And this is possible only by collaborating with people. We are not only the servants or leaders of our thoughts – we are its partners. In this sense, thoughts and ideas are existing entities who – just like us – wants to be noticed. If we ignore an idea for too long, it – just like an unheeded friend or lover – will leave us and find a new partner. We not only make up ideas, but they are looking for us, they are coming to us. An example, just to make it clear: it happened to me a few times, that I started writing because of some inner instinctive urge, having no idea what I was going to write, still, the words just flow, they came to me – in a way I cannot explain. After finishing it, I couldn’t stop reading it, because I had no idea that something like that was in me – like I didn’t write it, rather, I was only the mediator of these thoughts that demanded to be written down. It was.. the most magical thing that ever happened to me. And that’s how I imagine the Big Magic works.

Originality vs. authenticity

Maybe you are afraid that you are not original, that your ideas are too average, therefore they don’t deserve to be created. The sad truth is, that everything that’s original enough, has been already written down. The melodies that are original enough have been already composed. The strokes that are original enough have been already painted on canvas. The greatest truth is, that nobody has ever did it the way you do. If something is authentic enough, it will be original enough. The point is not to create something that nobody had ever done before us, the point is to create something that is ours. So forget all the unnecessary labels and definitions – they only destruct creativity as anything else.

The most important paradox

The biggest paradox: art makes no sense, while it does makes sense. This means, that my creative (self)expression needs to be the most important thing for me (if I want to live as an artist), and in the upshot it doesn’t matter at all (if I want to live (also) as a normal person).

“the only thing I really do is make jewelry for the inside of other people’s minds” Tom Waits

Destroy your stereotypes

The stereotype that without pain, suffering, disappointment and negative experiences one cannot create good stuff is in the heart of creation. Of course it’s not completely bullshit – turning pain into something creative is the most efficient way of creating. But it’s important not to go to extremes with this – looking for pain with the purpose of creating. This is not how it works, although lots of artists could easily identify with this (do I have to mention our biggest poets? Not mentioning the suicide rates of artists.) This belief is extremely dangerous, especially for young, beginner artists who can be easily fooled that creative life and emotional suffering are interconnected. For me, the pure thought is more than absurd, that if the whole creative process is joyful, it is not good.

Combinatorial play

If we are stuck in our creative process, the best we can do is to immerse ourselves in something else and it will help in continuing our former activity. When Einstein had problems solving some arithmetical problem, he played hours on his violin, after which he usually found the solution he was looking for – this is what he called combinatorial play.

e7f9c52b_cover.xxxlarge

Ha ki kéne emelnem annak a személynek a munkásságát, aki a leginkább inspirált 2015-ben, az egyértelműen Elizabeth Gilberté lenne. Nemrég kiadott könyve, a Big Magic, ahhoz kapcsolódó podcastja, a TED-es előadásai, beszédei, még a Facebook bejegyzései is – elképesztően inspirálóak és erőteljesek. Szenvedélyesen (vagy inkább szenvedélyes kíváncsisággal) foglalkoztatja a kreativitás, a kreatív élet témája és minden, ami ahhoz kapcsolódik. A Big Magic-ben saját “kreativitás filozófiáját” írja le, ami azóta az én kreativitás-vallásom is. Hogy miért? Például a következő gondolatok miatt:

Kreatív élet, avagy keményfejű kincsvadászat belsőnkben

Szóval, milyen is az a kreatív élet?  Nem az, amire művészettel keresünk, s nem is az, amit a művészetnek szentelünk. A kreatív élet egy olyan, amit mindenekelőtt a kíváncsiság hajt, és nem a félelem.

“A legfontosabb kérdés, amit a kreatív élet magával hoz, hogy van-e elég bátorságunk felfedezni a kincseket, melyek mélyen elvannak rejtve bennünk?”

Ugyanis mindannyiunkban van néhány tucat. Ez a kreatív élet – az igyekezet felfedezni ezeket a kincseket. Keményfejűen, megállás nélkül keresni azokat. Az, hogy elsősorban (vagy akár pusztán) a saját örömünk céljából alkossunk. Nem pedig azért csinálni, mert el akarunk érni valamit (az csak a bónusz), hanem azért, hogy elégedettek legyünk; hogy miután megtaláltad azt a valamit, ami mozgatórugója életednek, foglalkozz vele megállíthatatlanul.

Bátorság vs. félelem

A kreatív lét ugyanakkor rengeteg félelmet hoz magával – mint bármelyik másik formája a létezésnek. Mint bármi más a világon. Félünk, hogy a kreativitásunk nem tudjuk “pénzesíteni” (ez kétségkívül a legnagyobb). Félünk, hogy még semmi jót nem alkottunk. Hogy nem vagyunk/leszünk elég jók. Az egyetlen -nyilvánvaló- mód, hogy legyőzzük félelmeinket az, ha azt tesszük, amitől félünk. Csak így szabadulhatunk meg tőle. De vajon jó, ha gyökeresen igyekszünk kiirtani azt? Nem, másrészt nem is lehetséges, ugyanis van az a fajta félelem, amire szükségünk van, hogy megóvjon minket a veszélytől (pusztán evolúciós okokból, nem hiába programozták a félelmet legmélyebb sejtjeinkbe, néha kifejezetten hasznos dolog). Ez jó, erre szükségünk van. Viszont nincs szükségünk félelemre ahhoz, hogy kifejezzük kreativitásunk. De attól még mindig ott lesz minden kreatív folyamatnál – nem léteznek egymás nélkül, ha megölnénk magunkban a félelmet, azzal valószínűleg a kreativitást is. Éppen ezért meg kell tanulnunk együttdolgozni a félelemmel.

“Az az érzésem, hogy minél kevésbé harcolok a félelem ellen, ő is annál kevésbé harcol ellenem.”

Gondolkodó gondolatok

A gondolatok létező energiák – van saját tudatuk és akaratuk, és egyetlen cél hajtja őket: megmutatkozni. És ez egyedül az emberekkel való együttműködéssel lehetséges. Nem csak szolgái vagy vezérei vagyunk gondolatainknak, de a partnerei. Ebből a szemszögből a gondolatok/ötletek létező entitások, akik – csak úgy, mint mi – azt akarják, hogy észrevegyék őket. Nem ignorálhatunk egy ötletet túl sokáig, mert az ugyanúgy mint egy mellőzött szerető vagy barát odébbáll, elhagy minket – új partnert keres. Az ötleteket nem csak kitaláljuk, de azok jönnek hozzánk, keresnek. Példának, csak hogy érthetőbb legyen, miről van szó: néhány alkalommal már előfordult velem, hogy valamiféle ösztönös, belső “nyaggatásra” kezdtem el írni, úgy, hogy előtte nem volt semmi elképzelésem, miről fogok/akarok írni, mégis a szavak jöttek, és mikor befejeztem, nem győztem elégszer elolvasni a végeredményt, ugyanis fogalmam sem volt, hogy ilyesmi egyáltalán bennem volt – mintha nem is én írtam volna, mintha én csak  a közvetítője lettem volna gondolatoknak, amik megkövetelték, hogy papírra kerüljenek. És ez.. ez a legvarázslatosabb dolog, ami valaha történt velem. Valahogy így képzelem el a Nagy Varázslatot.

Eredetiség vs. autenticitás

Talán félsz, hogy nem vagy elég egyedi, hogy a gondolataid túl mindennapiak, nem érdekesek és ezért nem érdemesek arra, hogy alkoss belőlük. A szomorú igazság az, hogy az igazán egyedi dolgokat már megírták. Az igazán egyedi melódiákat már kottába foglalták. Az igazán egyedi vonásokat már megfestették. A nagyszerű igazság az, hogy még senki sem csinálta azt meg úgy, mint te. Ha valami elég autentikus, akkor elég egyedi is lesz. A lényeg nem az, hogy olyat alkossunk, amit még előttünk senki sem, a lényeg, hogy olyat alkossunk, ami a miénk. Úgyhogy felejtsd el a megbélyegzéseket, bekategorizálásokat, a definiálás szükségét – azok a kreativitás ellenségei, ahogy minden másé is.

“Az embereknek szükségük van arra, hogy bekategorizálják a dolgokat, hogy az az érzésük legyen, képesek kontrollálni a létezés káoszát valamiféle rendszer létrehoztával.”

A legfontosabb paradox

Nem kell túl komolyan venni a művészetet. Pontosabban, nem szabad túl komolyan venni. Nincs szó semmi életbevágóan fontosról.

“mint művészek.. csak ékszereket készítünk mások lelkeinek” Tom Waits

A legnagyobb paradox: a művészet teljesen értelmetlen, miközben nagyon is sok értelme van. Ez azt jelenti, hogy az én kreatív (ön)kifejezésem számomra a legfontosabb dolog kell, hogy legyen a világon (ha művészként akarok élni) és végsősoron egy kicsit sem számít (ha normális emberként (is) akarok élni).

Le a sztereotípiákkal

A sztereotípia, hogy csalódás, fájdalom, szenvedés, negatív tapasztalatok nélkül nem alkothatunk igazán jót a művészi/kreatív alkotás gyökereiben van elvetve. Nyilván van benne valami – az egyik legeffektívebb módja az alkotásnak, amikor a haragot, csalódást használjuk fel arra. De nem szabad átesni a ló túloldalára és pusztán azért keresni a szenvedést, hogy alkossunk – ez nem így működik, bár rengeteg művész tud ezzel azonosulni (ugye nem kell említeni a legnagyobb költőket? A statisztikákról már nem is beszélve, ami az öngyilkos művészek számát illeti). Ez rendkívül veszélyes, főleg a kezdő művészeknek, akik ezt látják példaképeiknél és elhiszik, hogy az alkotó élet és az emocionális szenvedés kéz a kézben járnak. Szerintem már csak a puszta gondolat is több, mint abszurd, hogy ha az alkotás csupán örömet okoz, akkor abból nem születhet semmi igazán nagyszerű.

Kombinatorikus játék

Ha nem megy az, amit csinálunk, a legjobb amit tehetünk, hogy keresünk valami mást, amivel foglalkozhatunk és egy idő után újra menni fog az is, amiben elakadtunk. Amikor Einsteinnek gondja akadt megoldani valamilyen matematikai problémát, órákat hegedűlt, miután többnyire megtalálta a választ, amit keresett – ezt nevezte kombinatorikus játéknak.

Quotes-From-Elizabeth-Gilbert-Big-Magic

Advertisements

3 thoughts on “Living the Big Magic

  1. Pingback: Január szavakban – Blackbird

  2. Pingback: Válaszolj a hívásra – Blackbird

  3. Pingback: Answer your call – Blackbird

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s