Feelings · Love · Mindfulness · Personal thoughts · Self-growth

The true one

The way I used to think about relationships has changed radically lately. Formerly, all my friends kept on telling me that my expectations towards men were too high. And I always laughed at them, saying they are not right. But recently I have realized that to some extent they really were right. Precisely until now. My expectations grew up, just like I did – simultaneously with my ideas of a real relationship. The most important lesson I have learned is that the right one for me is not going to be the one, who gives me butterflies in my stomach and a gentle shake of my knees and all the other clichéd, well-defined reactions, symptoms of love. No, that’s just not the one meant for me. Or the one who sets my body on fire? Not really. These are just current fancies, euphoric moments, the illusions of wholeness. I don’t need an attractive face nor body. What I need is an attractive personality, a charismatic mind. Because so often those perfect heart- and underwear-melting traits do not hide real personalities. Just a slight lookalike of it. I don’t need nice words neither. I don’t believe in them. I need that one, in whose presence I feel totally calm. Who enchanted me with his actions. Whose looks don’t make me wanna go straight to the evanescent heaven, but the one, who keeps me on the lasting and stable ground with those looks. Who doesn’t complains, rather motivates. Who is not uncertain, but exactly knows what he wants. With whom I don’t even have to try or guess – because he is sure, he is definite and makes me feel the same way about him. When being with him is so natural, as breathing. The person whom I can tell everything without even considering about it. Who cares about my passions and supports me. Who has his own opinion, a growth mindset, and is not afraid to stand by it. These are not high expectations anymore. These are basic things, or at least they should be, however, they are not. They are so damn precious and rare. These kind of persons are so freaking rare. That’s why I will have no doubt anymore when I meet one like this. Formerly I may wouldn’t even be interested – I may had found too many flaws in him. But now, these flaws are what I am interested in. Because that’s how I know he is real, that he is a true one. And not one from the many.

large (1)

That’s why I regarded myself as an illusionist of feelings, because I was more attracted to human masks, than to actual persons – to the soul, that’s behind the face. I completely misimagined them – but we are all disposed to do it at times. But if you reach this certain recognition, is already good, because it means that afterwards you will trust your fantasy less, and the not-always-sugarcoated reality more. If you do not stick to ideals, the Universe will feel it and reward you with possibilities, that are far more satisfying than any night- or daydream.

lover_s_1024x1024

A mód, ahogyan a kapcsolatokról gondolkozok, vélekedek, az utóbbi időben radikálisan megváltozott. Régebben mindig minden barátom azt mondta, hogy túl nagyok az elvárásaim. Én mindig kinevettem őket, hogy ez nincs így. De most már tudom, hogy bizonyos mértékben így volt, igen. Idáig. Az elképzeléseim felnőttek – csak úgy, mint az elvárásaim. A legfontosabb lecke, amit megtanultam, hogy nem az lesz megfelelő a számomra, aki egy puszta pillantással egész lényemben megremegtet, nem az, aki a szerelem kliséktől duzzadt reakcióit generálja bennem, úgy, ahogy azt az összes definíció is tanúsítja. Nem. Az nem lesz a nekem való. Akitől minden porcikám lángra lobban? Nem. Ezek csak pillanatnyi “eufóriumok”, a teljesség illúziói. Nem kell a vonzó arc vagy test. Egy vonzó személyiség kell, egy karizmatikus elme. Ugyanis oly sokszor a tökéletes, szíveket és alsóneműket olvasztó vonások nem rejtenek valódi személyiséget. Csak annak egy gyenge mását. Nem kellenek a szép szavak sem. Nem hiszek bennük. Nekem az kell, aki mellett nyugodt vagyok. Aki a tetteivel varázsol el. Akinek pillantásától nem repülök az 5 perces mennyországba, hanem aki azzal két lábon tart az állandó, stabil földön. Aki nem panaszkodik, hanem motivál. Aki nem bizonytalan, hanem tudja mit akar. Akinél nem kell erőlködnöm vagy találgatnom – mert ő biztos, s én biztos vagyok benne. Akivel olyan természetes az együttlét, mint a légzés. Akinek mindent elmondhatok, anélkül, hogy előtte belegondolnék, vajon mit szól hozzá. Akit érdekelnek a szenvedélyeim és támogatja azokat. Akinek megvannak a saját nézetei és nem fél ki is nyilvánítani azokat. Ezek már nem nagy elvárások. Ezek alapvető dolgok, legalábbis így kéne lennie. De persze többnyire nincs így, ezek a dolgok átkozottul ritkák. Az ilyen személyek átkozottul ritkák. Ezért nem lesz már többé semmi kétségem, ha megismerek egy ilyet. Régen talán nem érdekelt volna – túl sok hibát találtam volna benne, hogy miért nem. De most ezek a hibák azok, amik mindennél jobban érdekelnek. Mert onnan tudom, hogy ő valós. Nem pedig egy a sok közül.
Ezért voltam érzésilluzionista, mert többet vonzódtam emberi maszkokhoz, mint valós, igazi, hibákkal teli személyekhez. Teljesen félreképzeltem mivoltuk – de hiszen erre mindannyian hajlamosak vagyunk. De ha eléred ezt a felismerést, az már jó, hiszen ezután kevesebbet bízol a fantáziádra, és többet a nem mindig cukormázzal bevont valóságra. Ha nem tartasz ki az ideálok mellett, az Univerzum érezni fogja és olyan ajtókat tár eléd, melyek sokkal kielégítőbbek minden nappali vagy éjszakai álomnál.

large (4)

Advertisements

4 thoughts on “The true one

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s