Family portrait

large (1)

Nem tudom hangsúlyozni, mennyire befolyásolja lelki állapotunk, illetve személyiségünk jellegét a környezet, melyben élünk, de még mindig nem annyira, mint azok a személyek, akikkel ezen a környezeten osztozunk. Épp ezért fontos, hogy kapcsolatainkért folyamatosan tegyünk, energiát és időt áldozzunk rá, ugyanis hajlamosak vagyunk azokat természetesnek venni, valami állandónak. Pedig egyáltalán nem azok, ha túl lazára engedjük ezeknek a kötelékeknek a pórázát, illetve nem vesszük azt a minimális fáradságot, hogy némi erőfeszítést tegyünk azok fenntartására, folyamatos jobbá tételére, akkor azok elképesztő sebességgel hullhatnak darabokra. És ez nem csak a barátságokra, illetve párkapcsolatokra érvényes, hanem a családon belüli kapcsolatokra is, ugyanis azt tartjuk a legtermészetesebbnek. Pedig az sem érdemel kevesebb erőfeszítést, sőt, talán egyik sem kíván annyit, mint ez, hiszen a család az a néhány személy, kikhez bármilyen nehézség esetén fordulhatsz (vagy legalábbis így kéne lennie), ezért is nem kéne alábecsülni. Mert sokszor ez a természetesnek vett állapot alakít ki egy olyan családi közösséget, melynek jelentősége pusztán anyagi, fenntartó jellegű – az érzelmi szerepe pedig jelentősen csökken, vagy akár teljesen el is veszik. Ez, a kapcsolatok ilyen szintű leépülése, a kommunikáció hiánya, ez a “degenerált” állapot pedig jelentős befolyással bír a családon kívüli kapcsolatainkra. Aki a legközelebbi hozzátartozóival nem képes ápolni egy normálisnak minősíthető kapcsolatot, az hogyan lesz képes másokkal? Persze, más a helyzet ott, ahol valamelyik szülő (vagy akár gyerek) alkohol problémákkal küzd, jelen van az erőszak, illetve hasonlók – ebben az esetben érthető és elfogadható a pozitív viszonyok hiánya. De ott, ahol csupán meg nem értettség és az abból fakadó feszültség a probléma gyökere, ott igazán nincs mód kifogásokra. Nehéz? Igen. Lelkileg megterhelő? Igen. Mindez lehet kifogás? Nem. Oldd meg. Próbálkozz ezredszerre is. Hozz áldozatokat. Fogadd el a másik hibáit. Hiszen te sem vagy jobb. Gondolkozz el azon, hogy a szavaid és tetteid mennyi negativitást hordoznak magukban és változtass. Apró lépésekkel – egy mosollyal, egy köszönömmel, egy dicsérettel, az őszinteségeddel. Látszólag jelentéktelen dolgok ezek – de lehet, hogy valakinek éppen ezzel teszed jobbá a napját, hetét, vagy éppen kedélyállapotát. Gondolkozz, mielőtt kinyitod a szád – a szavak ereje ugyanis hatalmasabb, mint gondolnád. Főleg egy olyan individuálnak, akinek a szavak jelentik világa mozgatórugáját. Szóval légy óvatos. Gondolkozz. És végül cselekedj. 

large (3)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s