Books

Gayle Forman: Csak egy nap

A főszereplő, Allyson egy elég visszahúzódó és bátortalan lány Willemmel való kapcsolata előtt, legyen szó bármiről, és talán ezért is volt nehéz azonosulnom a karakterrel, míg egy pár évvel ezelőtti énemnek nem jelentett volna gondot. Alapvetően nem voltam elragadtatva a könyvtől, annak ellenére, hogy nagyon sok pozitív véleményt olvastam róla és valahol azt vártam, hogy ez is olyan egetrengetően nagyszerű és lebilincselő történet lesz, mint a Ha maradnék és folytatása. Forman stílusa, leírásai voltak rám inkább hatással, nem pedig maga a történet, nem éreztem azt, hogy alig bírom letenni, ami az igazán jó alkotásokra érvényes.

http://moly.hu/konyvek/gayle-forman-csak-egy-nap

large (7)

Ami leginkább megfogott, az sokkal inkább a téma, a földrajzi s egyben spirituális, belső utazás motívuma volt. Tökéletesen megragadta azt a vágyat, ami az egyik legerősebb bennem: utazni, úton lenni, de nem turistaként, hanem a véletlen kiszámíthatatlanságával és kalandígéretével igazán megélni a helyeket, másokat és az érzéseket, amit ez a spontaneitás kínál. Nem nevezetességeket nézni és idegenvezetőt követni, hanem magadtól felfedezni a helyet, csukott szemmel a térképre mutatni, talán eltévedni, helyiekkel beszélgetni és otthonra lelni a világ másik végében is. Így képzelek el egy igazi utazót. És ez az, amivé Allyson is lett, sőt annál sokkal több, hiszen szinkronban utazott saját belső világában is, és a végén valami sokkal fontosabbra lelt, mint gyönyörű városok ízei, kalandjai és ígéretei – megtalálta önmagát. Kitört a korlátjai közül, elhagyta a komfort zónáját és nyakába vette az ismeretlent, amihez nem kis bátorság kell.

large (4)

A városok leírása nagyszerű volt, nincs ember, aki ne kapna mégnagyobb kedvet a megismerésükhöz és felfedezésükhöz.

Ami nem tetszett, az Allyson ragaszkodása Willemhez mindenek után (bár ez adja a könyv alapját) és hogy még egy év után is képes átutazni a világot, hogy megtaláljon egy – köztudottan nőcsábász – pasit, akivel mindössze egy napot töltött. Egy nap. Allyson legmeghatározóbb napja. Én egyébként arra gyanakodtam, hogy szándékosan hagyta ott őt (ami valljuk be, tök reális), de a végére kiderül, hogy mégsem, szóval teljesen nem volt hiábavaló a keresése. Erre pedig csak egy szó jut az eszembe: intuíció. Allyson nem félt hallgatni az intuícióira, bármilyen nagy őrültségnek is tűnt. És ez viszont tetszett. Mert kockáztatni és hitt abban, ami józan ésszel minden körülmények között naívságnak minősíthető.

large (2)

Másik motívumnak még kiemelném Allyson és Melanie barátságát. Szerintem Melanie-ban sokan ráismernek egy ilyen ex-legjobb barátnőre, akivel a fősuli töréspontot eredményez. Legalábbis én nagyon át tudtam érezni.

Willemről sokat nem tudunk meg, de a könyv folytatása az ő egy évét fogja elmesélni az ő szemszögéből (spoiler!), ami szintén kereséssel telt, szóval aki válaszokra szomjazik, az biztosan megkapja azokat.

Imádtam Wren bakancslistáját (nekem is vannak hasonló ötleteim). 
A Te bakancslistádon mi áll?

large

Továbbá tetszettek az összefüggések Shakespeare darabjaival.

“Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő.”

Erről eszembe jut az identitás kérdése: van, amellyel születünk, és van, amelyet választunk. És utóbbi mindig fontosabb. Hogy a könyvből idézzek, a kérdés nem lenni vagy nem lenni, de milyennek lenni?

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s