Érzésilluzionista

Mindannyian felelősek vagyunk a tetteinkért. És bár mindennél jobban hiszek a szavak erejében, előbbiek mindig hangosabban visszhangoznak.
Néha nem értjük tetteink okát és sokszor lehetnek annyira meggondolatlanok, hogy megkérdőjelezed minden magadba vetett hited, vagy legalábbis abba a személybe, akiről úgy hitted, hogy vagy.
Körülbelül egy fél éve vagy már több, elhatároztam, hogy ezentúl nem fogok semmit sem megbánni. Legfőképpen azért, mert az esetek nagy részében mindig azokat a dolgokat bántam meg legjobban, melyeket nem tettem meg – pusztán félelemből a későbbi megbánás lehetőségétől. A másik oka pedig egy elképesztően inspiráló TED előadás – és az egyik személyes kedvencem -, mely arról szól, hogy miért ne bánd meg azt, amit úgy érzed, meg kéne, mert ezek formálnak minket azzá a személlyé, akivé válnod kell.  Az előadó, Kathryn Schulz személyes példáján mutatja be mindezt, ahol a megbánás tárgya egy tetoválás. Persze, ez talán nem olyan nagy dolog, de neki sokat jelent. És természetesen ez még egy kevésbé veszélyes, vagy kevésbé káros változata a megbánásnak, ugyanis nem sérült senki sem a folyamatban, leszámítva Kathryn bőrfelületét és önérzetét. De vannak ennél sokkal súlyosabb kimenetelű meggondolatlanságok, melyek örökre megváltoztathatják mások életét vagy jelentősen befolyásolhatják azt. És ha ebbe belegondolok – bár hibáztam már sokat, de ki nem? -, akkor az az igazság, hogy nem tettem semmi megbánni való dolgot, mert a) a tetteimmel nem bántottam meg másokat, nem okoztam semmilyen jellegű sérülést b) nem játszottam mások érzéseivel és c) nem használtam ki mást semmilyen fizikai vagy lelki módon.
Ugyanis ezek azok a tettek, melyeket semmilyen cukormázzal bevont szókapcsolat, ígéret vagy igazán hitelesen megbánást nyilvánító pillantás nem tehet semmissé és nem hozhat helyre.

large (2)
Te tisztában vagy a tetteid jelentőségével? Vagy súlyuk olyan gyorsan ég a szívedben és emlékezetedben, mint a cigaretta a szádban? Monoton mozdulatok egymásutánja: beszívod, egy pillanatig talán élvezed is, és már ott sincs, csak egy újabb eltaposott csikk a be nem teljesült vágyak áldozatainak halmazán.

large (4)
A csalódás olyan, mint a megfázás. Miután már sokszor átestél rajta, úgy gondolod, mégegyszer már nem küldhet padlóra, ugyanis ismered a kezdeti tüneteket, tudod hogy védekezz ellene a lehető leghatásosabban. De nincs ez másképp a szívvel sem, mint immunrendszerünkkel: minden egyes felépülés után úgy érzed, erősebb, mint valaha és a papírból titánium lett, amit egy ártatlan baktérium nem dönthet le oly könnyen, ezúttal nem, aztán úgy omlik össze, hogy nem tehetsz semmit és te tudod, hogy túl kell esned a lázon ahhoz, hogy gyógyulhass. De ez rendben van, mert mindig napfelkelte előtt van a legsötétebb. És mert nincs mit megbánnom.
És neked?

10891932_674036406065532_7242141973345943282_n

Advertisements

One thought on “Érzésilluzionista

  1. Pingback: #tükörtartó: Tavaszi belső nagytakarítás, avagy érzelmi vírusirtás kezdőknek – Blackbird

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s