Személyes gyógyszerek és józanító melódiák

Legalább annyira meghatározó mozgatórugója életemnek a zene, mint az írás. Rendkívül fontosak, de nem csak külön-külön, együtt méginkább – a kettő számomra már elválaszthatatlan, tökéletes kiegészítője egyik a másiknak. Kicsit több ez, mint szenvedély, sokkal inkább szükséglet. Ebből következően sok bejegyzést szánok itt a zenének, zenére.
Azok, akik hozzám hasonlóan szintén nagy szenvedélyt táplálnak a zene iránt, biztos tapasztalták már, mekkora hatással képes bírni.. Vesztél már el valaha a zenében? Születtél már újra benne? Éreztél már egy melódiát annyira a bőröd alatt lüktetni, hogy minden érzéked vele együtt rezonált? Ismered azt az extázis-szerű állapotot, amikor minden más megszűnik létezni, csak te vagy és a hangszered, vagy egy dal?

De lehet még ennél is több. Van, akinek a zene gyógyszer – nem átvitt, hanem a szó szoros értelmében -, akinek a zene egy láthatalan kapu valóság és fantázia között.

A szöveg alatt található videóban Robert Gupta hegedűművész beszél erről a láthatatlan, de annál bámulatosabb folyamatról. Az előadása Nathaniel Ayers-ről szól, egy Julliardon tanult zenészről, akinek ígéretes karrierjét derékba törte betegsége – a skizofrénia. Körülbelül 30 évvel később Nathaniel még mindig zenélt – csakhogy hajléktalanként Los Angeles utcáin egy hegedűn, melynek már csak két húrja volt. Egy neves újságíró, Steve Lopez fedezte fel, akinek cikke alapjául szolgált A szólista c. könyvnek, az pedig az azonos című filmnek. Robert és Nathaniel ezután elkezdtek együtt zenélni, az előbbi hegedűórákat tartott az utóbbinak, ezáltal kialakítva azt a láthatatlan kapcsot, ahol nincs szükség kommunikációra a tökéletes megértéshez.

“És ahogy játszottam, megértettem, hogy egy mélyreható változás történt Nathaniel szemében. Olyan volt, mintha egy láthatatlan gyógyszer, egy kémiai reakció markában lenne, amihez az én játékom lenne a katalizátor. És Nathaniel mániákus dühe megértéssé alakult át, egy csendes kíváncsisággá.”

large (1)

De ez természetesen nem az egyetlen példa. Rengeteg ilyen és hasonló beteg van, akiknél a zene által való kezelés jelentős javulást eredményezett, sok más módszerrel ellentétben.

“A zene gyógyszer. A zene megváltoztat minket. És Nathaniel számára, a zene józan ész. Mert a zene lehetővé teszi számára, hogy gondolatait és téveszméit, fantáziája és kreativitása segítségével a valósággá alakítsa. És ez egy menekülés meggyötört állapotából. És megértettem, hogy ez a művészet lényege. Ez volt az oka, amiért zenét szerzünk, hogy tegyünk valamit, ami mindannyiunkban bennünk van, a legalapvetőbb érzelmeink, és művészi lencsénken keresztül, kreativitásunkon keresztül képesek vagyunk ezeket az érzelmeket valósággá alakítani. És ennek az előadásmódnak a létezése elér mindannyiunkat, megindít, inspirál és egyesít bennünket.”

Legyen szó zenéről, vagy akármilyen más kreatív folyamatról, vagy olyasvalamiről, aminek semmi köze sincs a művészethez, mindannyiunknak van valamilyen szenvedélye, mely mélyebben képes gyógyítani, mint bármilyen gyógyszer. Csak fel kell ismernünk azt – és legfőképpen, élni vele.

large (2)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s